A helyszín "...úgyszólván minden előnnyel rendelkezik. Munkáskerületben fekszik, ahol hétköznap és ünnepnapokon is a dolgozók tízezrei fordulnak meg. A terület ünnepségek alkalmával több százezer ember befogadására alkalmas, jó felvonulási utakkal rendelkezik[...] A tér nagysága ellenére olyan, hogy egy kb. 10 m magas szobor igen jól betölti." - írták az egykori Gorkij (ma Városligeti) fasor torkolatával szemben felállított, majd 1956. október 23-án lángvágóval ledöntött és a Blaha Lujza térig vonszolt Sztálin-szobor tervpályázatában.
A pályáztatást követő diktatórikus döntés után néhány hónapon belül lebontották a városligeti villamos végállomást, a Regnum Marianum templomot és a Városligeti Színházat. Az elkészült 65 mázsás Sztálin bronzszoborba beolvasztottak az 1945 után eltávolított Tisza István, Andrássy Gyula, Darányi Ignác köztéri szobrának anyagát.
A munkálatok 9,45 millió forintba kerültek, ami akkor 1150 ember egy évi teljes átlagjövedelmének felelt meg.
|
||
A mostani nemzetközinek szánt tervpályázat összeállításában az 1956-os Emlékévet előkészítő Emlékbizottság, az '56-os forradalmárokat, valamint az 1945-1956 közötti politikai üldözötteket képviselő Társadalmi Bizottság véleményét is figyelembe vették. Az emlékmű számára a városligeti Regnum Marianum emlékkereszt és a 2002-ben a Lenin-szobor helyén fölállított Időkerék közötti területet jelölték ki, ahol 1951-1956-ig Sztálin szobra állt.
A Miniszterelnöki Hivatal a pályázóktól elvárja, hogy az új központi emlékmű "megtestesítse a magyar nép évszázados, nemzeti függetlenség iránti vágyát, azt a hagyományt, melynek keretében helyezhető el az '56-os forradalom és szabadságharc (...) Fontos, hogy az Emlékmű a szabadságharc hősies és felemelő napjainak méltó megemlékezési helye legyen. (...) Az Emlékműnek arra az üzenetre lenne érdemes felhívnia a figyelmet, hogy a magyar emberek szabadság utáni vágya teljesedett be, a szabadságra, emberséges életre vágyó nemzet tömörült egységbe. Ez a szabadságmozgalom a kelet-európai szabadságvágy legerőteljesebb kitörése volt, amelynek világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy a forradalom és annak következményei nagyban hozzájárultak a Szovjetunió és a szovjet típusú rendszerek bukásához." - olvasható a kiírásban.
A tervpályázat zsűrijében a művészet végét megjövendölő Hans Belting művészettudós mellett Boros Géza művészettörténész, Csíkvári Péter szobrász, Fabényi Júlia, a Műcsarnok igazgatója, Ferencz István építész, Szöllőssy Enikő szobrász, Hans Hollein építész-designer, Körösényi Tamás a Képzőművészeti Egyetem docense, Lázár Antal a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar dékánja, Schiffer János főpolgármester-helyettes, valamint a bírálóbizottság elnökeként Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója vesz részt.
A zsűri a pályázók díjazásra összesen 18 millió forintot fordíthat.
A műalkotás teljes bekerülési költsége nem haladhatja meg, a bruttó 650.000.000,- Ft-ot. A pályázatokat 2005. június 2-ig várják. A térítésmentesen átvehető tervpályázati dokumentációban történeti összefoglalás archív fotómelléklettel, a helyszínt részletesen ismertető tanulmány, helyszínrajzok, geodéziai és kertészeti állapotfelmérés, helyszíni fotók találhatók.
Az elbírálásnál figyelembe veszik, hogy az új emlékmű mennyire fejezi ki a szabadságeszményt, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszmeiségét, nemzeti és világtörténelmi jelentőségét; milyen mértékben városképet meghatározó elem; mennyiben alkalmas egyéni és ünnepélyes közösségi megemlékezések megtartására.
A történész szakmát a zsűri által felkért szakértői csoportban Rainer M. János, az '56-os Intézet igazgatója és Szerencsés Károly képviseli. A további szakértők között Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségénak alapító elnöke, Jánosy Katalin, Nagy Imre unokája, Jovánovics György a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense és a 301-es parcella emlékművének alkotója, Kocsis László, a Fővárosi Kertészeti Kft. vezérigazgatója, Okrutay Miklós a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemléki szakmai igazgatóhelyettese szerepel.
