A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának és Felvinczi Sándor magángyűjteményének legérdekesebb 1850 és 1918 között készült közel száz sztereofelvétele szinte világutazásra kalauzolja a nézőt. Sztereofényképek már az 1840-es években készültek Európában. Az emberi szem állásának megfelelően két szögből felvett képpár a speciális nézőke révén egyetlen térhatású képpé olvad össze a szemlélő tudatában.
A kiállítás legrégebbi, 1845-ben készült képe egy félmeztelen francia hölgyet ábrázol, korabeli hirdetések szerint az urak körében (akkor is) igen keresettek voltak a ledér nőket ábrázoló képek. Magyarország első bűnügyi helyszíni fotója is sztereóban készült, a képen az öngyilkosságot elkövetett Teleki László grófot láthatjuk 1861-ből.
A korabeli neves fényképészek is készítettek térhatású fotókat, például Klösz György 1879-ben csónakból, sztereóban fotografálta a tiszai árvizet. A képek olyan eseményeket örökítenek meg, melyek felkeltették az emberek vizuális kíváncsiságát. Az iparszerűen készített és világszerte terjesztett sztereofotókon azok is számára is megelevenedtek a távoli tájak, akik soha nem utazhattak.
A szereoképek fénykora 1910 körül ért véget, ekkorra már a hagyományos fotótechnika is jobban érzékeltette a térbeliséget. A képes magazinok és a mozgókép pedig ezután már gyorsabban és lebilincselőbben tájékoztatta a nagyközönséget a világ történéseiről.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
