Tengeri zendülések okait kutatja két amerikai szociológus, Steve Pfaff és Michael Hechter. Az általuk folytatott vizsgálat célja, hogy megállapítsák: mikor következett el az a pont, amikor a törékeny egyensúly megbillent a hajó életében, és kitört a felkelés. Pfaff és Hechter vizsgálatát az angol flottára szűkítve, körülbelül hetven lázadást elemzett az 1740 és 1820 közti periódusban.
Kutatásuk fő forrásai a hajónaplók és egyéb nyilvántartási jegyzékek voltak. Elemzésükben olyan komplex szempontokat ötvöztek, mint a legénység életkora és a hajó állapota, valamint azt is vizsgálták, hogy mennyi ideje voltak a vízen, és hogy a zendülés pillanatában háborús helyzet volt-e, valamint hogy a matrózok hogyan - önként vagy kényszersorozás által - kerültek a fedélzetre. Más olyan jellemzőket is vizsgáltak, mint a fejadag és a zsákmány elosztása, valamint az életminőség, azaz romlott ételek mértéke, betegségek és a tisztek által kirovott büntetések szigora.
A vizsgálatok több olyan tényezőt is kimutattak, ami meghatározó lehet a felkelések szempontjából, ilyen az alacsony fizetés, vagy a balesetveszély mértékének megnövekedése. Más esetben a matrózok juttatásaik csökkenése miatt lázadtak (grog felvizezése, rossz minőségű ruhák, stb.), míg egyes esetekben az eltávozás megtagadása is okot adhatott az ellenszegülésre.
A két kutató vizsgálatai kimutatták, hogy a matrózok a vizsgált lázadások kétharmadában, a mai sztrájkokhoz hasonlatosan csupán a körülményeiken akartak javítani.
Az Egyesült Államok légiereje és a Harry Frank Guggenheim Alapítvány által támogatott kutatás következő szakaszában több hajót vizsgálnak majd meg, statisztikai módszerekkel összevetve a békés és a fellázadó hajókat. A kutatók reményei szerint mindez hozzájárulhat a jelenség pontosabb meghatározásához és megértéséhez.