A világörökség részét alkotó romváros Tanzánia déli partjainál fekszik. Annak ellenére, hogy csak a 14. századtól a 16. századig volt lakott, a város több mint negyven korallból épített házat, öt mecsetet és több temetőt tartalmaz.
A régészek megvizsgálják a Songo Mnarában folytatott társadalmi, vallási és gazdasági tevékenységet, valamint feltérképezik a város területét is. A kutatók reményeik szerint betekintést nyerhetnek a középkori várostervezésbe, valamint részletekbe menően megismerhetik egy régi szuahéli település mindennapjait is.
A bantu eredetű, iszlám vallású kelet-afrikai szuahéli nép kulcsszerepet játszott az afrikai gazdaságban; főképp az elefántcsont- és rabszolgakereskedelem volt jelentős a térségben. A kiterjedt kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően a szuahéli nyelv ma is a térség összekötő nyelve.
