A karácsonyfa-opuszok mestere Romániában, Tordán született, családja a II. világháború vége felé költözött Nagyváradra, Gross innen szökött át 1947-ben Magyarországra. Egyetlen bőrönddel érkezett Pestre, ahol érettségi nélkül felvették az Iparművészeti Főiskolára. 1949-ben a grafikai tanszék átkerült a Képzőművészeti Főiskolára, itt szerzett diplomát. A főiskolán Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György és Koffán Károly voltak mesterei, de erősen hatott rá Van Eyck, Kondor Béla és Szabó Vladimir művészete is.
Festőnek készült, majd tanulmányozta Rembrandt és Dürer rézkarcait, és maga is ilyeneket kezdett készíteni. Folyamatosan dolgozott a rézkarc műfaj teljes megújításán, hogy a korábbi egyhangú, fekete-fehér műveket a szivárvány színeiben pompázó, sodró lendületű, de mégis nyugalmat és harmóniát sugárzó alkotások váltsák fel. Művein egyetlen apró négyzetmilliméter sem maradhat szabadon, minden helyet sajátos tündérvilágának városai és lakói, apró lényei, virágai, fái, csodanövényei népesítik be (A művészet dicsérete, Beszélgetések a barátságról, Reneszánsz, Római ünnep, Brüsszeli vasárnap, Madarak kertje).
Szentkuthy Miklós "karácsonyfa-opusznak" nevezte Gross művészetét, mivel képeinek látszólagos túlzsúfoltsága díszes karácsonyfára emlékezteti a szemlélőt. Nem titkoltan is mesevilágot ábrázol, hiszen ars poeticája szerint annyi gond, baj, bánat és szörnyűség vesz körül minket, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.
Miközben az utóbbi évtizedek magyar művészetében a nonfiguratív vált egyeduralkodóvá, ő továbbra is ragaszkodik a hagyományos ábrázoláshoz. Nem titkolja, hogy kiválóan rajzol, megtanulta és tökéletesen ismeri a szakma legapróbb fogásait is. Hagyományos, de nem régimódi művésznek vallja magát, ugyanakkor vállalja a "nagy gyerek" minősítést is; sokáig maga is készített például játékvonatokat, mozdonyokat, és gyűjti is a maketteket. A nyolcvanas évek közepétől újabb "szenvedélye" az ásványok gyűjtése, amelyek természet adta ragyogásukkal, színeikkel nagy hatással vannak rézkarcai színezésére.
Több egyéni kiállítása volt Magyarországon, de neve a külföldi közönség körében is ismerősen cseng, hiszen többször állított ki Rómában, Tokióban, Amszterdamban, Londonban, Los Angelesben, Hamburgban és Bécsben. 1966-ban és 1968-ban a Krakkói Grafikai Nemzetközi Biennálén nemzetközi első díjat kapott, képeit megvásárolta a varsói múzeum. Munkásságáért 1955-ben és 1967-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2008-ban a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Nagyméretű kompozíciói közül a Művészek kertje a Hotel Duna Intercontinentalban, a Kertvárosi álom pedig a Buda Penta Hotelben található. Könyvei is nagy sikert arattak; az Adamis Annával közösen készített Versek és képeket, valamint az 1985-ben megjelent Gross Arnold emlékkönyve szinte pillanatok alatt elfogyott a boltokból.
Kiállítás a Természettudományi Múzeumban
Kiállítással tiszteleg a Magyar Természettudományi Múzeum a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Gross Arnold festőművész előtt. A január 18-ig látható tárlatról Gross Arnold elmondta: a kiállításra csak tájképeket válogatott. "Hatalmas ez a terem, ezért nem éppen ideális az én kis grafikáim számára, de mivel a Természettudományi Múzeumban vagyunk, kihasználtam a lehetőséget, hogy az elmúlt harminc évben összegyűlt ásványgyűjteményemből is bemutassak néhány szép darabot" - mondta a művész.
A képekről megjegyezte, hogy bár az ismertségét a figurális alkotásainak köszönheti, most azokból nem válogatott, viszont pályájának minden állomásából hozott egy-egy képet. A művész, aki november 17-én Pro Urbe Budapest díjat kapott, felidézte, hogy szintén festő édesapjával szülőhelyén, Tordán gyakran járták a környéket és festettek. Ekkor kezdett tájképeket is készíteni. Gross Arnoldot az idén Torda díszpolgárává avatták.
Gross Arnold ugyanakkor hozzátette, bár néhány képet a kiállítás előtt "húzott át", ma már nem foglalkozik tájképekkel, szerinte ugyanis az életműve e téren "kerek egész". A művész visszaemlékezett, hogy még Barcsay Jenő is rácsodálkozott, hogyan képes egy nyomásra színes rézkarcokat készíteni. "Lassan, türelmesen" - idézte fel akkori válaszát a grafikus, aki a tárlatra néhány rézlemezt is elhozott, hogy a közönség ne csak a kész műveket, hanem a munka egyes fázisait is megismerhesse.
"Aki utánam csinálja, hogy tizenkét színű rézkarcot készít egy nyomásra, arra azt mondom, ügyes" - tette hozzá Gross Arnold, aki a kiállítás megelőző sajtótájékoztatón arról is szólt, hogy a grafikusszakmának nincs meg a kellő elismertsége Magyarországon. Példaként megemlítette, hogy az az elmúlt ötven évben állami tulajdonban lévő gyűjtemény nem vásárolt tőle képet.
