Vajda János Pesten látta meg a napvilágot 1827. május 7-én, majd egy évre rá családja a váli erdészlakba költözött, mivel édesapja az uradalmi birtok főerdésze lett. Költészetének egyik fontos motívuma lett a váli erdő és a benne álló kunyhó. A gimnáziumot a székesfehérvári cisztercieknél végezte el, majd Pestre került nagybátyjához, Vajda Péter íróhoz, de egyetemi végzettséget nem szerzett. Ekkor kezdett verseket írni, Petőfit tartotta nagy példaképnek, ezért hét hónapig vándorszínésznek állt. Ezután József főherceg mintauradalmán dolgozott gazdatiszti gyakornokként. Részt vett a pesti forradalomban, majd a szabadságharcban a délvidéki fronton harcolt, de betegsége miatt távol maradt a nagy csatáktól, és egészen hadnagyi rangig jutott. Világos után a váli erdészlakban bujdosott, majd besorozták az osztrák seregbe, Padovában szolgált egy évet.
Hivatalnokként és szerkesztőként is dolgozott több helyen: a Nővilág, a Csatár és a Magyar Sajtó munkatársa is volt. Úgy gondolta, hogy itt már egy második forradalom nem kivitelezhető, így a közélet kiközösítette, majd Bécsben találtak számára pártfogói egy jelentéktelen hivatalnoki munkát. Visszatértekor továbbra sem értett egyet a fennálló politikai irányvonallal, nem támogatta a kiegyezést. Idősen, 1880-ban vette el a 19 éves Bartos Rozáliát, de a lánytól, kétes előélete miatt, két év múlva elvált. 1897-ben, 69 évesen szegényen és magányosan halt meg.
Költészete híd Petőfi népi egyszerűsége és Ady összetett szimbolizmusa között. Közéleti, szerelmi, filozófiai versei eltérnek a korabeli közízléstől, képei egyediek, sokszor túlzóak és szélsőségesek. Az 1850-es évektől nem találja a helyét a költészetben, nem érezte magáénak a népnemzeti iskola esztétikáit, így a magánéletbe menekült, de ott csak a magányt találta. Szerelmes verseit Kratochwill Georginához, Ginához írta. Legismertebb költeményei a Húsz év múlva, A vaáli erdőben és a Nádas tavon.
Forrás: wiki
