 |
? Jössz egy vízre? ? kiáltja egy negyvenes éveit taposó férfi a helyi kocsmában. A nő elcsigázottan bólint, majd inkább rendel egy hosszú lépést. A ráncos, ősz hajú, idős helyi férfiak, hétköznapi megszokottsággal gurítják le egymás után a fröccsöket, röviditalokat. A kezük remeg, ahogy a pohárért nyúlnak, a faluba érkező fővárosiakat pedig sztoikus nyugalommal és üveges szemmel nézegetik.
 |
? Letűnt világ ez ? sóhajt fel egy borostás arcú, kékszemű férfi Monostorapáti egyetlen kocsmájában. Jó páran a művelődési házat keresik, ahol a KoMa társulat ?Mozdulatjátékok? című darabja megy éppen. Göndör hajú hobók igazítják el a kérdezősködőket, bár már messziről hallani a színmű hangfoszlányait. A vajszínű, apró helyiségbe belépve több tucatnyian ülnek, és nézik, ahogyan a hat színész egy koedukált mosdót imitáló díszlet előtt a férfi-nő kapcsolatokról mesél, csupán tánccal, és mozdulatokkal. A könnyed, limonádé zenére mozgó, vörös, szürke és babarózsaszín ruhás nők - na meg persze a férfiak - a testükkel zongorázzák végig egy szerelmi viszony összes kudarcát, tépelődését, megbocsájtását, hol a vécében, a tükör előtt játszva, hol pedig a presszóban.
 |
A pánikszerűen egymásba kapaszkodó párokat játszó művészeket maguk mögött hagyva arra eszmélnek a völgylakók, hogy tulajdonképpen itt semmi élet nincs. Sötét, kivilágítatlan földutakon robognak Öcs felé, ahol Berecz András már jóval korábban belekezdett ízes mondataiba, egy viszonylag nagy színpadon. A misztikus érzetet keltő Kőfejtőben aztán a Dresch Quartett zenél. A melankolikus jazz dallamokon továbbúszva egy maréknyi fiatal felfedezi, hogy az egyik bekötő útnál forgatták az Overnight című film pár jelenetét. A fátyolos hold, és a villámokkal tűzdelt éjszakai égbolt Kapolcsra hajtja vissza őket, amely a viharvárók központja. Az életszagot hamar megtalálják a Kobuci kertben, és onnantól kezdve nincs visszaút a hajnalig tartó szürreális lerészegedésbe.
