?A közös utazás a Szeszföld nevű városba vezet, egy korrupt és szürreális álomvilágba, amely tele van babonákkal, hihetetlen étkekkel és furcsa történésekkel? ? olvashatjuk a könyv ismertetőjében. Mit fed a Szeszföld nevű hely: mit tudhat róla az olvasó?
Szeszföld a térképen nem található, az író fantáziája által teremtett kínai ?kisváros?, kétmillió lakossal. Az egész regénynek ez a város és környéke a színtere. A tíz fejezet közül kilencben szerepel egy-egy, a cselekmény fővonalához csak lazán kötődő elbeszélés: ezek is ott játszódnak, bár olykor fantáziavilágba röpítenek. A Szamár utcán például néha megjelenik egy gyönyörű szamárcsikó, föl-alá rohan, majd megáll, megvárja, amíg az egyik háztetőről egy karcsú alak fűzfalevél alakú késsel a szájában a hátán terem, azután eltűnik. A karcsú fiú a város ?igazságtevő lovagja?. Hasonló mesék szövődnek a nagyon is reális, rettenetes, olykor horrorba csapó történések közé.
Mégis milyen emberek lakják be ezt a szürreálisnak ható világot?
Szeszföldön mindenki iszik, mégpedig sokat iszik: aki az italtól nem részegedik le, azt hősként tisztelik. A kínos kérdések elől mindenki italkínálással és ügyes mellébeszéléssel tér ki. A főhőst többször is sikerül leitatni, részegségének szürreális álomvilága a regény legkülönösebb fejezetei közé tartozik. Szeszföld világa elég riasztó és sötét, másfelől mulatságos.
Az ambivalensnek leírt hely az ivásba menekülő emberekkel, akik inkább álomvilágba repülnek, komoly üzenetet feltételez.
A regény filozófiáját nehéz volna egy-két mondatban megfogalmazni. Csuang-ce híres taoista története, amely szerint álom és valóság egymásba játszik ? Csuang-ce nem tudja, hogy ő álmodja a pillangót vagy az őt ?, víziószerűen megjelenik a regényben: a főhős nyomozó, amikor lerészegedik, úgy érzi, hogy tudata pillangóalakban kirepül a fejéből és elválik hús-vér testétől. A Szeszföld világában képzelet és valóság, fikció és realitás kölcsönösen átjárhatók. Egyes szereplők hol az aktuális történés részeseként vannak jelen, hol narrátorként ők mesélnek. Mindez értékek és magatartások relativitását hangsúlyozza, minden történés, beleértve a fő bűntényt is, amelyért a nyomozás folyik, igaz is meg nem is. Ez adja a könyv különös vibrálását.
A regényhez készült jegyzetében utal rá, hogy a kínai írásjegyek már önmagában plusz jelentést hordoznak: nehézséget okozott ez a fordításban?
Az hogy némelyik kínai írásjegy sokjelentésű, természetesen kihívást jelent a fordításban, mivel nehéz olyan magyar szót vagy kifejezést találni, amely összeilleszthető ezzel a többféle jelentéssel. De ez minden nyelvre vonatkoztatható. A kínai nyelvben inkább az a furcsa jelenség, hogy egy írásjegynek vagy egy több jegyből álló kifejezésnek van egy közvetlen értelme, de közben azonos hangzású más írásjegyeket és jelentéseket is képzelhetünk a helyére, és ezt az áthallást szinte lehetetlen lefordítani.
Ezen kívül pedig a kínaiban rengeteg a kötött kifejezés, idióma. Magyar példával ezt úgy magyarázhatjuk, hogy ha azt mondjuk: ?az öszvér fűbe harapott? gondolhatjuk azt, hogy ?legelt a mezőn?, de ott van mögötte egy másik, félelmetes jelentés is.
Ezeknek a nehézségeknek a tudatában mégis létezik valamiféle alapelve az átírásban, amely támaszt ad a fordítás során?
Az a fontos, hogy az egész mű stílusa valamiképpen megközelítse vagy tükrözze az eredeti mű stílusát. Sok egyéb nyelvi probléma is adódik: közmondások, szójátékok, archaikus nyelven írt részletek ? mindnek meg kell találni a megfelelőjét. Ha ott nem sikerül ugyanolyan találó kifejezést írni, valahol máshol, ahol adódik, pótolhatja az ember.
Úgy tűnik, a kínai kultúra beható ismerete szükséges a hiteles fordításhoz.
Valóban, adott nép kultúrájának minél pontosabb, minél mélyebb ismerete elengedhetetlen. Olykor csak egy név szerepel, ezért tudni kell, hogy az egy hadvezér vagy egy császári ágyas? Máskor csak egy félsornyi versidézetet olvashatunk, és ha nem ismeri az ember, nem tudja, mire vonatkozik. Tisztában kell lenni a szokásokkal, az ünnepekkel, hogy miként akasztják a képet a falra, hogyan szólítják egymást a rokonok?
Ez nem csak a kínai kultúra sajátossága: az angol, spanyol, katalán, bolgár vagy román nyelvből dolgozóknak ugyanúgy ismerniük kell az adott kultúra minden csínját-bínját, csupán lehet, hogy mi itt Európában több közös kulturális jellegzetességgel rendelkezünk.
Az eddig felsejlő részletek már kíváncsivá tehetik az olvasót: mégis hogyan ajánlaná a regényt azoknak, akik nem ismerik az írót, vagy nem vettek kezükbe eddig kínai szépirodalmat?
Mo Yan művei már egy évtizede minden világnyelven olvashatók, de magyarul ez az első regény, amely megjelenik tőle. A történetek nagy része szülőföldjén, a Shandong (Santung) tartományi Gaomi környékén játszódik? szereplői így a kínaiak számára jól ismert karakterek, ezért ők otthonosan érzik magukat a könyvekben. Írásai azonban általánosabb mondandót is hordoznak korunkról, ezért méltán arattak sikert a világ több táján. A könyv olyan világba kalauzol, amelyről más, Kínáról szóló tudósítások révén nem szerezhetünk tudomást.
