Guillaume Apollinaire Wilhelm Albert Vladimir Apollinaris de Kostrowitzky néven született Rómában. Anyja Angelica Kostrowicka lengyel grófnő, apja egy Francesco Flugi d'Aspermont nevű svájci-olasz, arisztokrata származású katonatiszt volt. A nehéz anyagi helyzetben lévő férfi valamikor 1884 és 1887 között hagyta el őket. Hároméves korában költöztek el Rómából, több olasz városban, majd hétéves korától Monacóban éltek, ahol anyja táncosnőként, előkelőségek kitartott nőjeként és sokszor szerencsejáték-nyereményekkel biztosította megélhetésüket. Apollinaire Monacóban, Cannes-ban és Nizzában járt iskolába, utóbbiban tette le írásbeli érettségi vizsgáit 1897-ben, de a szóbelik előtt ismeretlen okokból elhagyták a várost.
Aix-les-Bains-ben és Lyonban éltek, majd Párizsban, egy Jules Weil nevű bankárnál. Visszatérve Párizsba már nem engedhettek meg maguknak egy bérelt lakást, így kénytelenek voltak szállodába költözni. Apollinaire ekkor kezdett újságcikkeket és tárcaregényeket írni, hiszen pénzt kellett keresnie. A Rajna-vidéken dolgozott 1901 augusztusától egy évig Milhau őrgrófné lánya, Gabrielle házitanítójaként, közben több német várost is felkeresett. Komoly hatással volt rá a német népköltészet, különösen a liedeket átszövő valóságfeletti elemek, valamint a szimbolizmus. Munkája során ismerkedett meg Annie Playdennel, aki ugyanannál a családnál volt nevelőnő. A házasság is szóba került közöttük, de Annie előbb hazatért Angliába, majd kivándorolt az Egyesült Államokba. Hozzá írta A megcsalt szerető éneke, A Landor Road-i kivándorló és az Annie című költeményeket. A németországi év alatt ? 1901 és 1902 között ? született versek közül kilenc a Szeszek című kötetben, a Rajnai versek cikluscím alatt jelent meg.
Az őrgrófnétól 1902 első felében szabadságot kapott: a három hónap alatt megjárta Münchent, Berlint, Drezdát, Prágát és Bécset. Visszatérve Párizsba, az avantgárd szellemi életének egyik meghatározó alakja lett, barátja volt többek között Pablo Picasso, Jean Cocteau, Erik Satie és Marcel Duchamp. Ekkor ismerkedett meg Marie Laurencin festőnővel, akivel öt éven keresztül éltek együtt. A kubista mozgalom egy külön ágát képviselő Puteaux-csoporthoz 1911-ben csatlakozott. Ez év szeptember 7-én a rendőrség letartóztatta, és néhány napra börtönbe került: egy Piéret nevű belga újságíró-kalandor a párizsi Louvre-ból ellopott néhány szobrot, melyből párat Apollinaire lakásán rejtett el, az ő tudta nélkül.
Első prózakötete L'enchanteur pourrissant címmel jelent meg 1909-ben, de az elismerést csak a következő, Alcools (Szeszek) című, 1913-as gyűjteménye hozta meg számára, amely addigi tizenöt éves munkásságának szinte minden szakaszából tartalmaz műveket, melyek közül több részben a szimbolisták hatását mutatja. Szintén 1913-ban jelent meg Les peintres cubistes (A kubista festők) című tanulmánya, mely az akkor önállóvá váló irányzat egyik fontos szövege lett. Ugyanakkor Apollinaire volt a szürrealizmus irányzatának névadója is: először 1906-ban írta le a kifejezést, majd 1917-ben, a Teiresziasz emlői című drámájának műfaji megjelöléseként.
Önkéntesként harcolt az első világháborúban 1914 decemberétől, mígnem 1916. március 17-én megsebesült: egy gránátszilánk fúródott koponyájába, miközben a lövészárokban olvasta a Mercure de France című újságot. Megoperálták, és egy vaspántot helyeztek a fejére, de korábbi egészségét sajnos már nem nyerte vissza. Utolsó két évében ismét Párizsban lakott, 1918 májusában feleségül vette Jacqueline Kolbot, akihez például az Egy szép vörösesszőkéhez című költeményt írta. Calligrammes (Kalligrammák) című kötete, mely képverseket tartalmaz, 1918-ban jelent meg. A háború utáni spanyolnátha miatt vesztette életét 1918. november 9-én. A párizsi P?re-Lachaise temetőben nyugszik.
Forrás: Wikipédia
Fotó: Wikipédia/maze.fr
