Zerkovitz Béla
Október 23-án történt
1956. október 23-án a Műegyetemen nem volt rendes tanítás. Délutánra a hallgatóság tüntetését végül a pártvezetőség az utolsó pillanatban engedélyezte. A Műegyetem udvaráról a Bem-szoborhoz induló felvonuláshoz egyre többen csatlakoztak, a hallgatók némán, jelszavak nélkül vonultak.
Tíz zenés bemutató, ami után garantáltan énekelve megyünk haza
Dalolva szép az élet, vallják unisono színházi alkotók és nézők a szélrózsa minden irányában. Klasszikus operettektől a retró életérzésre építő musicalekig az évad legígéretesebb zenés bemutatóiból a magyar műveket ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Július 11-én történt
„Fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni. Kényszermegoldásként választottam volna a tanári pályát, és gondoltam arra, hogy magyartanár leszek. Aztán tizenhét éves koromban jött az ötlet. Egy nagyon jó ismerősömmel elkezdtünk arról beszélni, hogy jó lenne színészkedni. Az is nagy lökést adott, hogy szinte gyerekkorom óta játszom. A közönséget mindig falubéliek alkották, akik ? más szórakozás hiányában ? összejártak egymáshoz beszélgetni, és amikor kifogytak a pletykából, akkor mondták mindig: Imi, mondj egy verset! Ők voltak az én első közönségem, ott éreztem meg először azt a borzongást, azt a lámpalázat, amelyet ma is érzek még minden fellépés előtt” – idézte fel lapunknak néhány éve pályájának kezdetét Csuja Imre színművész, aki ma ünnepli születésnapját.
Zerkovitz Béla, a muzsikus lélek
Hetvenöt éve, 1948. október 23-án (egyes források szerint október 24-én) halt meg Zerkovitz Béla, az egyik legsikeresebb magyar slágerszerző, akit gyerekként zenei antitalentumnak tartottak, saját korában gúnyoltak, a kommunizmus évtizedei alatt betiltottak, népszerűsége mégis töretlen maradt.