A nyolc európai ország részvételével létrehozott Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületében a döntő szót mindig az SZKP főtitkára mondta ki, a tagországokban az állampártok első, illetve főtitkárai. Ez azt jelentette, hogy a tagországok saját fegyveres erőinél, főként pedig az egyesített fegyveres erőknél a közvetlen pártirányítás érvényesült. A részt vevő országok egysége fokozatosan egyre lazábbá vált. Élesen mutatkozott ez meg az 1968. évi csehszlovákiai beavatkozás kapcsán, amelyben sem Románia, sem Albánia nem vett részt. Románia egy esetleges beavatkozás esetére mozgósította fegyveres erőit. Albánia pedig szeptemberben egyoldalúan kilépett a szervezetből; ami az ottani tengeralattjáró-támaszpont elvesztését jelentette a Szovjetunió számára. A tagországokban megindult demokratizálódási folyamatok, az állampártok szerepének csökkenése, majd megszűnése egyre inkább kérdésessé tette a szervezet fenntarthatóságát. A fegyveres erők polgári vezetés alá kerültek, helyreállt a német egység, s miután a tagországok sorra kinyilvánították kilépési szándékukat, megszűnt, a szovjet csapatoknak a szervezet tagországaiban való állomásoztatására vonatkozó létjogosultsága is. Február 25-én, Budapesten ülésezett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. A tagállamok képviselői elfogadták a korábban kötött katonai megállapodások hatályának megszűnését és azt, hogy a szervezetet felszámolják. Július 1-én ez formálisan is bekövetkezett.
