Cindy Van Acker a klasszikus iskola felől, a belga királyi balettből (Royal Ballet of Flanders) érkezett a kortárs tánc világába. A klasszikától azóta igencsak eltávolodott - mind gondolatiságában, mind mozgásanyagában és jelenlegi alkati paramétereiben is. Cindy Van Acker 1994 óta készít saját darabokat, de - a Cie Greffe honlapján található életrajza alapján - az áttörő sikert a Corps 00:00 hozta meg számára. Ez a 2002-ben született előadás mintegy előképe - a VI. Pannonhalmi Művészeti Fesztiválon már bemutatott - és most a Budapestre is meghívott, 2003-as Balk 00:49 - nek. A két előadás közti lényegi különbséget az adja, hogy amíg a Corps 00:00-ban a koreográfus szisztematikus rendszeren keresztül próbálta felfedezni a test mentális és fizikális valóságának kapcsolatait, addig a Balk 00:49-ben ennél tovább lépett, és a tér, a mozdulat, a hang és fény-árnyék összetett kapcsolatrendszerét vizsgálta. Ehhez pedig a butoh mozgásvilágából kölcsönzött eszközöket. Sajnálatos módon elég szegényesen. Ugyanis hiányzott mindaz, ami a butoh lényege: a feszültség, a koncentráció, a keleti filozófiákra épülő, az univerzum részeként létező, (végtelenségig kidolgozott!) test élménye. Bár a táncos igyekezett pontosan végrehajtani a mérnökien átgondolt jelenetek mozgáskoncepcióját, éppen a katartikus hatás maradt el. A váltakozó dinamikájú jelenetekből összességében mégsem született meg semmi; hiányzott az üzenet, az elgondolkodtató pillanat. A mozgás kísérletező tanulmányozása, a mozdulatok "ízekre szedése" pedig kevés egy előadás létrehozásához. A végletekig minimális szcenikával dolgozó produkció talán akkor maradhatott volna életben, ha az előadó technikai tudása kimagasló lett volna; személyisége pedig olyan átütő és szuggesztív, hogy a gyakorlatilag cselekmény nélküli, statikus elgondolást életre keltse.
A Trafó fekete játékterében neonnal és a színpad szélén elhelyezkedő, rizspapír-szerű anyaggal borított, tompa fényt adó testtel - a végig alulvilágított - színpadon vonaglott a félmeztelen női test. Eleinte főbb izmaihoz erősített izomstimuláló vezetékek hálózták be, melyek görcsösen rángó mozdulatokat eredményeztek. A táncos mintha ez ellen küzdött volna: folyamatos, lassú mozgásban lévő tagjai átvitték a kitervelt mozdulatot. A monoton zajokkal erősített játékban a mozgások körkörös jellege és ellentéte szembeötlő volt, néhány pillanatban festői formát öltött, ám általában súlytalan és lényegtelen talajmanőverezés volt csupán. Cindy Van Acker tudatosan a vertikálisan három szintre osztható tér legalsó szintjét használta az előadás teljes ideje alatt. A talajba tapadás azonban inkább csak felhívta a figyelmet a koreográfiai és előadói hiányosságokra, a "földhözragadt", korántsem formabontó mozdulatokra.
A címben található 'balk' kifejezésnek legalább félszáz jelentése van angol nyelven, de leginkább ennyit jelent: 'vonakodva végezni valamit'. Nos, ha tudtam volna, mire számíthatok ezen az estén, talán én is vonakodva készültem volna színházba.
