Találd meg életed súlyát!

Abban nem vagyunk biztosak, hogy ez a bizonyos súly az Élő Omega című album lenne, de az vitathatatlan, hogy ezzel a lemezzel bizonyította be az Omega az életrevalóságát, azok után, hogy Presser Gábor, a zenekar legfontosabb dalszerzője, Laux József dobos, a zenekar menedzsere és felesége, Adamis Anna szövegíró elhagyta az együttest. Az Omegának újra ki kellett találnia magát, új dobosra és szövegíróra volt szükségük. A Neotonból átcsábították Debreczeni Ferenc „Cikit”, míg a billentyűs hangszereket a remekül orgonáló Benkő László vette át. Szintén jelentős változás volt az Omega univerzumában Sülyi Péter szövegíró megjelenése, aki az Adamis-féle líra helyett bölcseleti alapozású szövegvilágot teremtett. Az életműsorozatba illeszkedő albumon kívül az anyag kapható díszdobozban is, amely összesen négy CD-t tartalmaz. Az életműkiadás szimpla CD-je a négy bónuszdalon kívül megegyezik az 1972-es albummal. Persze mindent jobb hangminőségben hallunk.

A díszdoboz kettes sorszámú CD-je maga az album nyers keverése, már közönségzaj és utómunka nélkül, a harmadik CD-re Rozgonyi Péter 2022-es mixe, a negyedik CD-re pedig egy 1972-es amatőr koncertfelvétel került. Mi azonban nem a díszdoboz kiadványait hallgattuk meg, hanem az önállóan is megjelent sorlemezt. Mivel a kiadó az első magyar hard rock albumként pozicionálta, először ezt kommentáljuk.

Nem könnyű definiálni a hard rockot, mert a műfaji megjelölés részint ízlésbéli kérdés is. Mi legyen az a bizonyos mérőlemez? A Led Zeppelin első albuma vagy a Black Sabbath szinte már heavy metal karakterű bemutatkozó korongja? Vagy a Deep Purple In Rockja? Mindhárom albumnak eltérő a hangképe, arról nem beszélve, hogy még tíz másik albumot is le tudnánk tenni az asztalra, a korábbi, úttörő jellegű dalokról nem is beszélve.

Az Élő Omega meglátásunk szerint nem klasszikus hard rock album, sokkal inkább hard rock jellegű munka.

Közelebb áll mondjuk a T-Rex féle kemény rockhoz, mint a Deep Purple-höz. Hangzása még nem sokban tér el attól a hangképtől, amit az Omega már az 1969-es 10000 lépés című albumuk Tűzvihar című dalában kidolgozott. Ha nevén akarjuk nevezni a dolgot: az Élő Omegán gitárhangzása még nem elég fémes és súlyos, a gitárszólók viszont remekül megdörrennek. Az album tele van erős dalokkal, hihetetlen, hogy Molnár Elefánt milyen lendülettel és szenvedéllyel játszik, és ez igaz Debreczeni Ferenc feszes, energikus dobolására is.

Az Omega egyik legnagyobb erénye a kiállása volt, nincs mese, így kell kinéznie egy rockzenekarnak.

Ezt még Bartával sem tudta összehozni az LGT, és hiába voltak jó fazonok a Skorpió zenészei is, hiába szólaltak meg a kor legjobb cuccain, mégis az Omega volt Magyarországon a rockzenekar, ők voltak a nagybetűs sztárok, és ez igazán az Élő Omegán derült ki mindenki számára, függetlenül attól, hogy a honi hangtechnika még nem tette lehetővé a tökéletes hangképet. A zenekar az új felállása majd a Nem tudom a neved című 1975-ös albummal mutatja meg igazi oroszlánkörmeit. Az az album már világszínvonalú produkció.

Persze, hiába hallható Rozgonyi kiváló munkáján, hogyan kellett volna ténylegesen megszólalnia az Élő Omegának, mert nem az jelent meg. Ötven évig más volt forgalomban, és az a bizonyos alutasakos album lett az, ami hatást gyakorolt a magyar pop fejlődésére, és nem az, amit 2022-ben újból megkevertek. Tegyük hozzá: sajnos.

Ugyanakkor az Élő Omega albumon a legtöbb dal önmagában is kiváló szerzői kvalitásokról árulkodik. A Törékeny lendület remény riffelése a legjobb, ami 1972-ben történhetett, a Varázslatos, fehér kő a némileg uriah heep-es ritmizálása ellenére is az életmű egyik kulcsdarabja, és egyben előlegezi a space korszakuk hangvételét. Ugyanez áll a szintén meggyőző Egy nehéz év után című lírai hangütésű dalra. Benkő László nagyon érzi a Hammond orgonát, nagyot játszik a Törékeny lendületben és az Emlék című dalban is, ráadásul a kórusjellegű megszólalások egyedülálló atmoszférát és különleges erőt adnak a produkciónak.

Regényesek a lemez megszületésének körülményei, ezek részben ismertek… Miután távozott Presser, Laux és Adamis, a Magyar Hanglemezvállalat (MHV) úgymond leírta az Omegát. Először azt mondták, hogy nem tudnak stúdióidőt biztosítani nekik, ezért a zenekar kényszerűségből saját maga rögzítette a felvételeket, hogy csak az utómunkálatokra kelljen stúdiót foglalnia a kiadónak. Ezek a felvételek viszont nem sikerültek olyan minőségben, ahogy azt a zenekar szerette volna, ezért az Omega felszerelését bevitték az Egyetemi Színpadra, és ott az együttes valóban élőben, de közönség nélkül játszotta fel az új dalok alapjait, a gitárokat, a Hammond orgonát és a sztereóban bekevert dobokat. Ezekkel az alapokkal érkeztek a Rottenbiller utcai stúdióba, ahol már Kóbor János hangját is rögzítették.

Ugyanakkor senki sem érzi a lemezt kamunak, hiszen mindent a kényszer szült. Még a borító csomagolóanyagát is az Omega hozta, mert az MHV nem biztosított papírt sem.

Szóval az album egy ellehetetlenített zenekar óriási diadala, amivel végül a nyugat-európai karrierjét is megalapozta.

Abban az időben, amikor már mindenki a zaciba vitte a családi ezüstöt, az alumínium lett a legnépszerűbb fém. Abból készültek az evőeszközök, a kulcsok, a kilincsek, szinte minden. Még egy lemezborító is. Az alumínium sokat veszített népszerűségéből, viszont az abba csomagolt Élő Omega-album semmit.

Élő Omega
Hungaroton/Grund Records
13 szám (9+4 bónusz), 70 perc

Nyitókép: Fortepan/Szalay Zoltán