(MTI) - A szegénységgel küszködő család Chicagóba, majd New Yorkba költözött, végül Párizsban telepedtek le. Isadorát gyermekkorától vonzotta a tánc, bemutatkozására a hírneves Greffhul asszonynál került sor, ahol Gluck Iphigéniájára készült saját koreográfiáját adta elő, mellyel pillanatok alatt ismert lett.
A mezítláb tándoló Duncan európai turnéra indult. Lábai előtt hevert Berlin, London és München, Athén és Szentpétervár. Magyarországon 1902-ben mutatkozott be az Uránia Színházban. Berlinben alapította meg hírneves tánciskoláját, ahol anyjával és nővérével együtt foglalkozott tanítványaival. Közben vad művész-szerelemben élt a neves színházi szakember Edward Gordon Craiggel, akitől kislánya született, majd Paris Singert, a varrógépek és fegyverek hírneves gyártóját választotta. Néhány év múlva egy tragikus gépkocsi-balesetben Isadora mindkét gyermekét elveszítette. Hisztérikus rohamait azonban Singer nem tudta elviselni, s nejét Korfu szigetén hagyva egyedül tért vissza Párizsba.
Isadora 1922-ben a franciaországi szovjet nagykövet meghívására Moszkvába utazott, ahol egy gyermekbalett-intézet létrehozására kérték fel. Itt ismerkedett meg a nála 18 évvel fiatalabb Szergej Jeszenyin költővel, akihez nemsokára feleségül ment. A rövid fellángolás boldogtalan házasságba fulladt, s ezúttal Isadora távozott búcsú nélkül Párizsba. 1925-ben az egyébként is depressziós Jeszenyin öngyilkos lett. Az asszony a francia tengerparton telepedett le, Nizzában érte a halál 1927. szeptember 14-én. Éppen egy megvételre kínált sportkocsit próbált ki, amikor hosszú selyemsálja a kerékre tekeredett és megfojtotta. Isadora Duncan művészeti forradalmat teremtett a táncban: szakított az akadémikus balettel s a korábbi szokással szemben komolyzenére táncolt - Bachot, Chopint, Schubertet szerette leginkább. Az emberi test természetes mozgására és az ógörög művészet hagyományaira alapozva új mozdulatrendszert dolgozott ki. Művészetét egyszerre bírálták és csodálták, de kötetlen stílusa világszerte a modern táncművészet alapjául szolgált.
