Bajuszos hercegnő és gombák is lesznek az L1 Kortárs Táncfesztiválon

Az L1 Egyesület által szervezett kortárs táncfesztivál 2002 óta mutat be táncelőadásokat ? kezdetben főleg a független magyar táncművészeket tömörítő egyesület tagjainak produkcióit, majd más hazai és nemzetközi, kimagasló tehetségű együttesek, szólisták előadásait. A kerek évforduló egyúttal egy új korszak kezdetét is jelenti: 2011-től új névvel, új tagokkal és új irányok bevonásával dolgoznak tovább.

Az L1danceFest 2011 program-összeállításában Ladjánszki Márta ? táncos, koreográfus, a fesztivál művészeti vezetője ? szakmai szempontjai, kísérletező kedve követhető nyomon: "Igyekeztem olyan fellépőket meghívni idén is, akiket személyesen ismerek, és akik művészi munkájukkal inspirálóan hatottak rám."

 

A fesztivál célja, hogy olyan itthon még kevésbé vagy egyáltalán nem ismert alkotókat mutasson be Budapesten (és a tervek szerint a jövőben kisebb formában vidéken is), akik egyéni hanggal, letisztult tudással és magas szintű technikai felkészültséggel rendelkeznek. 

A kortárs táncfesztivál az elmúlt három évben fokozatosan alakult át egyre szélesebb földrajzi és előadó-művészeti spektrumot felölelő nemzetközi szemlévé, mely már nem csupán az L1-tagoknak és rezidens művészeknek kínál bemutatkozási lehetőséget, hanem neves külföldi fellépők munkáit is igyekszik megismertetni a magyar közönséggel.

 

Az idei program nyitóelőadása Spanyolországból érkezik. Damián Munoz és Virginia García témája a magány. Jackie Brutsche a színházat vegyíti performansszal és rock and rollal. The Moustache princess (A Bajusz hercegnő) főszereplője egy, a karrierje elején lévő pop hercegnő, aki mellett menedzser, stylist, a jóképű pilóta, és természetesen Isten állnak. Mikor hirtelen bajsza nő, muszáj pályát váltania: így lesz belőle műalkotás. A "The Mustache Princess"-ben Brutsche álmokkal és rémálmokkal játszik, illetve a művészet és zene eladhatósági és besorolási vonatkozásait feszegeti. Dominik Grünbühel 2002 óta készít élő és videó-performanszokat. Alapító tagja a díjnyertes klezmer-punk zenekarnak, a Nifty-nek. Bécsben és Londonban (London Kortárs Tánciskola) tanult táncot, és szabadúszó táncos/előadóművészként tevékenykedett az elmúlt tíz év során. A nyitónapon I Am The Mockingbird (Én vagyok a feketerigó) című produkcióval jelentkezik, ami után gombák nőnek. A Mushrooms (Gombák) című előadás fejet hajt a gombák szépsége és titokzatossága előtt.

 

A szeptember 22-ei Deliát a mozdulatok, idő és tér határozza meg. A Jacek Krawczyk, és Anna Steller koreografálta munka az '50-es, '60-as évek újító művészeinek munkásságából merítet ihletet: Merce Cunningham, John Cage, BBC Radiophonic Workshopok, Delia Derbyshire. Véletlenszerű hangok kollázsát, kiszámított, pontos mozdulatokat, az idő és tér egy-egy darabját ragadják meg. A POLSKA szimpátiára és empátiára épül. A könnyed humorral fűszerezett tánc, előadás, zene és vetítés egyvelege fizikai reakciókra késztetik a szemlélőt. A John Cybis fény-direktorral való együttműködés fontos részét képzi a Zona Segura című előadásnak, hiszen a sötétség és fény közti játék kulcsszerepet játszik a produkció megélésében, mind a közönség, mind a táncos számára. A zene, ahogy Małgorzata Haduch eddigi munkáiban is, erős motorja a mozgásnak, energiának és érzelmeknek. A Zona Segurát Andy Moor (The Ex) muzsikája inspirálta, ez alkalommal DJ Rupture és Kaffe Matthews közreműködésével duett formájában.

 

Szeptember 23-án a SÍN Kulturális Központ érkezik vendégségbe a MU Színházba. Mészöly Andrea Beszélj rólam című produkciója látható, majd Halka Třešňáková, Jan Bárta koncepciója, az It is exactly about?not the paradise (Nem a Paradicsomról). A két kortárs táncos-koreográfus, Lengyel Katalin és Niklas Valenti legújabb együttműködésük alkalmával a kortárs tánc és a populáris kultúra közti kapcsolatot vizsgálja. A Super egy sztár páros szerelmi történetét meséli el összes kételyükkel és boldogságukkal együtt.

 

Inter-szexualitás, harmadik nem: identitáskeresés. Se nem férfi, se nem nő. Se nem maszkulin, se nem feminin. Sem nem, "vagy úgy ahogy"? Semlegesség, semleges. Milyen formát ölt? Leplezni a tarkaságot, vagy illusztrálni a sokszínűséget? Meghatározhatatlan, rejtett, passzív? Az andogrün egy képkirakós, melyben a maszkulint és feminint keressük? Ott van a sorok között. Valahol a nő és férfi, idős és fiatal, szép és csúnya, fekete és fehér, élő és élettelen közt. Szeptember 24-én Barbara Fuchs negyedik önálló darabja, az It - solo for one body (Az - szóló egy testre) tekinthető meg a MU Színházban, majd Ladjánszki Márta (Yes Sir, I can't) BOOGIE!-ja következik.

 

Mit jelent manapság számomra férfinak lenni? Milyen férfiképét szeretnék mutatni a közönség felé? Hogy viszonyulok a testemhez? ? ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogalmazott meg magának Christoph Leuenberger. A szeptember 25-i Masculinity válaszkísérleteket láthatunk. [SO FA:] című darabban utazunk. Elhagyjuk a dolgokat és embereket, akikkel együtt élünk. Új, ismeretlen helyekre megyünk, hogy amikor visszajövünk, más perspektívából szemlélhessük őket.