Bemutatkozik a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház

Színpad

BALLADA A VASGYÁRRÓL

- Gombos István: Hagyaték a harmadik évezred küszöbén című alkotására -

Mint a legtöbb művem a Ballada... is a líra színháza. Tehát nehezen közelíthető meg a hagyományos drámai színház kategóriáival. Sokak szerint ezért kevesebb, szerintem meg ezért több annál. Őszintébb, verejtékesebb, kétségbeesettebb, brutálisabb. Tág teret enged az indulatoknak színpadon és nézőtéren egyaránt, az előadás elengedhetetlen kelléke a néző asszociációs készsége. A "líra színháza" nem érvel, nem ítél, nem filozofál. Csupán felmutat és vár. Bízik önmagában, tudja hogy előbb vagy utóbb hatni fog.

S hogy miről szól a Ballada a vasgyárról? Hát a "végéről" szól... a dolgok legvégéről. A dacos önbizalomról, mellyel romhalmazainkat építjük nap mint nap magunk körül és önmagunkban. A dölyfös ostobaságról, ahogyan minden reggel szándékosan elfelejtjük, hogy csupán átutazók vagyunk. Na meg arról, hogy elszámolunk barátaim, el ám, de még a süketek a vakok és a némák is.

2005. február 1-től a táncszínház arculatát új művészeti vezető, Szögi Csaba és a köré gyűlő hasonló gondolkodású alkotócsoport határozza meg. A Dunaújvárosi Bartók Táncszínház olyan kortárs együttes kíván lenni, amely felismerhetően és nyilvánvalóan a folklórt használja produkciói alapanyagául, úgy, hogy a kor igényeinek megfelelő kortárs táncszínházat hozzon létre. Mindezt egy koreográfiai laboratórium működtetésével kívánják biztosítani. A produkciók létrehozásába bevonják a városban élő, vagy innen elszármazott, más művészeti ágakban alkotó művészeket is.

A '80-as években Dunaújváros egyszer már volt a táncszínház-rajongók zarándokhelye, az akkori - országos, de talán közép-európai szempontból is egyedülállót produkáló - Szögi Csaba vezette Vasas Táncegyüttes Alkotóműhelye jóvoltából. A társulat e táncszínházi-koreográfiai irányzat örököse, s feladatának ezen szellemiség őrzését, folytatását tartja.

Hagyaték a harmadik évezred küszöbén

"Gombos István Hagyaték a harmadik évezred küszöbén című alkotása olyan futurisztikus rémlátomás, mely előre vetíti korunk felelőtlen természet-kizsákmányolásának szörnyű következményeit. Már nem fákat ültetünk, és gyermekeket nemzünk az utókor számára, pusztán pazarló életünk salakanyagait hagyjuk csak magunk mögött. Gombos ég felé törő acélindái a föld utolsó segélykiáltását jelképezik."

Balla Tibor

Előadják:

Bálint Péter

Bozsó Ágnes

Fejes Krisztina

Halmi Zoltán

Lázár Szabolcs

Móri Csaba

Suplicz Mihály

Szabó Katalin

Széles Erika

Thiard-Laforest Csaba

Topperczer Anita

Zene: Ács Gyula

Jelmez: Hevér Lili

Díszlet: Tábori Csaba

Plakát: Bognár József

Fény: Kovács Gerzson Péter

Asszisztens: Móri Csaba

Fotó: Lázár Zsolt

Rendező - koreográfus:

ÉNEKES ISTVÁN S.H.C.

Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza

2005. május 14. 1900 - Nagyterem

2005. május 13. 1900 - Nagyterem

2400 Dunaújváros, Bartók tér 1.

tel./fax: +36/25-411-208

Szervezés: +36/25-402-598

bartokszinhaz@vnet.hu

http://www.bartokszinhaz.hu