A kiállítás címe azt sejteti, hogy az Aranytíz első emeletére érkezve egy összegző jellegű, 20 év életképeiből összeollózott montázsélmény részesei lehetünk. A táncművészet - vagy legalábbis Bakó Gábor munkássága - terén jártasabb látogatók viszont a kiállítás elnevezésében egy másik, nem kevésbé látványos előadás címére ismerhetnek: 2007. január 12-én Eltáncolt 20 év címmel mutatták be azt a nagyszabású produkciót, amelyben Bakó Gábor és tanítványai mellett Jeszenszky Endre, a táncos-koreográfus egykori mestere is színpadra lépett. A jótékony célokat szolgáló eseményt - a bevételt a Tűzoltó utcai Gyermekklinika Onkológiai osztályának ajánlották fel - a hatalmas érdeklődésre való tekintettel február 17-én megismételték, és ezúttal már jelen volt annak a tehetséges fotográfusnak, Huszár Mónikának a kameralencséje is, akinek képeiből a kiállítás született. A megnyitón Bakó Gábor tréfálkozva meséli a fotók létrejöttéről: ő az előkészületek közben a háta közepére sem kívánta egy fotós zavaró jelenlétét, de utólag - körülnézve a kiállított képeken, amelyek közül "tízre már le is csapott" - nagyon örül, hogy a felvételek mégis elkészültek. Az észrevétlenül dolgozó fotográfus által megragadott pillanatok tehát nem csak egy előadás, hanem "kettő az egyben" jelleggel egy egész életút állomásairól is tanúskodnak.
Különleges esszenciát ad a gyűjteménynek a képek egyedi minősége: nem üveglapok mögé zárt fotókat láthatunk, hanem festővászonra nyomtatott felvételeket, amelyek így valóban egy élethű festmény illúzióját keltik. Mint ahogy azt a kiállítás eszmei atyjától, Lázár Attilától megtudtam, a rendhagyó technikát egy Ausztráliában látott hasonló megoldás alapján szorgalmazta, mivel így sokkal egyedibb élmény lehet a fotókkal való találkozás. És valóban: a kivétel nélkül fekete hátterű képeken megjelenő színes alakok a különös fényjátéknak köszönhetően valósággal festménnyé változnak, hosszú percekig magukra vonva a különösre fogékony tekintetet.
Ahogy a kiállítás megnyitójára, úgy a fotókra is éppúgy jellemző, hogy a "főszereplő" Bakó Gábor nem dominál a szó szoros értelmében. Nem piedesztálra állított táncost látunk, hanem egy a tanítványaira maximálisan odafigyelő, velük együttműködő - és ahogy erre a megnyitón ő maga is kitért -, nélkülük létezni sem tudó koreográfust. "Egy jó mester sem lehet jó mester tanítványok nélkül"- teszi hozzá. A kiállításmegnyitó korai időpontját is azzal indokolja: fél 3-tól tanít, és neki az óra szent. A tánc iránti rajongása minden szavából kicseng: köszönetet mond az Aranytíz Művelődési Központnak, ahol "21 éve repül". Ebből a szárnyalásból kaphat egy kis ízelítőt az, aki november 14-éig ellátogat az ingyenesen megtekinthető kiállításra.
