Pécsen, a mediterrán őszben, minden mozgásban van. Most is egyszerre két fesztivál hívogatja a járókelőt. Tart még a kulturális örökség napok programsorozata koncertekkel, a dél-amerikai kisvárosok hangulatát idéző Dóm téren, közben pedig zajlik a táncfesztivál, amelynek az első napján az innen egy lépésre lévő ókori sírkamráknál (Cella Septichora) előadott Testbeszéd projekt, Zambriczky Ádám kvázidarabja hökkentette meg állítólag a gyanútlanul andalgó tömeget. Mondjuk a sírkamrákat fedő plasztik tető akkor is előhozza belőlem az ősi tériszonyomat, ha csak simán, táncelőadás nélkül járkálok a tetején.
A Várfal alatti séta a Széchenyi téren át a Király utcában található Színház térig már maga egy kulturális örökség séta, az más kérdés, hogy az itt megépített kis színpadon (Tánc-Szín-Tér) előadott etűdök meg pont a mindennapi munkáról szólnak. A Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola táncművészeti tagozatának mindennapjairól. A néptánctól a jazzbaletten át a társastáncokig, igen eklektikus a műfaji paletta, de egy biztosan tudható a megmutatkozásokból, hogy a fellépő gyerekek jó utánpótlásai lesznek a zenés színházak táncszekcióinak.
Uhrik Dóra, híres helyi táncpedagógus, Kossuth-díjas és Liszt-díjas Érdemes Művész, az iskola táncművészeti tagozatának igazgatóhelyettese és kollégái nyilvános tájékoztatókat is tartanak a helyszínen. A színpadi tánc a téren látható iskolai bemutatókon keresztül most nem a "magas művészet", hanem a kőkemény gyakorlatiasság felé mutat. Az alapvető cél pedig a kedvcsinálás, és nem az esztétikai magasröptűség. Nem is panaszkodunk. Egy érdekesség is megjelenik az utolsó utcai előadásban, a tűző napon, a Hip Hop Elements Crew bebizonyítja, hogy mintegy tíz év késéssel nálunk is színpadi műfajjá emelkedett az utcagyerekek tánckultusza.
Az esti előadás a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházában folytatja ezt a szálat. Az Urban Dance Theatre társulat Connections című premierje látható. Vincze Balázs, a Pécsi Balett fiatal igazgatója bevezetőt tart a színpadon, és elmondja, mennyire örül, hogy nem csupán régi (ha jól néztem 2006-os darab is van a programon) előadásokat láthatunk idén, hanem egy vadonatújat is. Egyébként a Közép-Európa Színház Káin és Ábel című produkcióját például nagyon szeretem, de ott is készítettek azóta érdekes, friss előadásokat, amelyek egy nemzetközi táncfórumon talán szintén vállalhatók.
A hazai koreográfusok hírét most tehát egy hiphop tánc összeállítás öregbíti. Szalay Tamás készítette a koreográfiát, kortárs "diszkózenékre", vagyis összegyűjtötte a partihelyeken jelenleg is táncolt free style hiphop, house, illetve a Rise című film óta náluk is népszerű krumpling táncmozdulatokat és összerakta egy történetté. A csapat táncosainak tudásához nem fér kétség, akrobatikusak, gyorsak, kíméletlenek, nem könnyű műfaj ez. Birtokában vannak a technikának teljesen, és itt kéne elkezdeni hozzárakni a kortárs gondolatot.
Persze a közönség lelkes, hiszen történt valami fantasztikus, beengedték a kőszínházba azt, amit ők a helyi diszkóban, vagy a Müpa előtti parkban látnak, de ez történik egy színvonalas táncbajnokságon is. Kissé stilizált helyzetek, bandaháborúk táncban elbeszélve, kedvesen, humorosan, szerelmi jelenetek musical köntösben, a kamaszok lelki problémái sms-ekben a kivetítőn, mind szórakoztató ötlet. Ennek a táncstílusnak viszont van egy nagyon kemény társadalmi mondanivalója is, mégpedig az identitásról, a fiatalok kitaszítottságáról, amely megrázó, amely csak ezekkel a mozdulatokkal beszélhető el, és amelybe ez a darab mégsem gyalogolt bele. Nem baj, mert nem is volt szándékában egyébként, egyszerűen szórakoztatni akart. Tomboltak a pécsiek, a balettigazgató is előadott gratuláció közben, nagy meglepetésre egy kis electric boogie-t, aztán kimentünk a Dómhoz és meghallgattuk a ska zene hazai királyait, a PASO-t. Megannyi kiscsoportos táncelőadást láthattunk, a tánctalálkozó folytatásaként is értelmezhető, élő és autentikus produkciót. Pláne, amikor rákezdte a Csík zenekar és Kiss Tibor a Most múlik csendesen...-t.
