(MTI)- Rudolf Nurejev halott (Rudolf Noureev is dead) - ez a címe annak a táncdarabnak, amelyet a Saint-Denis-ben megtartott nemzetközi koreográfiai találkozón bemutattak a legendás orosz táncos életéről. A közép-franciaországi Moulins-sur-Allierben, a színházi jelmezek és díszletek országos központjában pedig kiállítás nyílt Nurejev ruháiból, fotóiból, amelyek annak idején címlapon szerepeltek az egész világ sajtójában. Ugyanitt tervezik létrehozni a művész múzeumát, ez a kiállítás a beharangozója a tervnek, amelyet 2011-re akarnak befejezni. Akkor lesz 50 éve, hogy a táncos Nyugatra menekült és Franciaországot választotta hazájául.
Hogyan válthatott mítosszá az 1993-ban, 54 éves korában AIDS-ben meghalt balettművész? René Sirvin, a Le Figaro újságírója, aki 1961. május 18-án elsőként készített vele interjút, úgy látja, hogy hiába volt korábban is ragyogó tehetség, a párizsi Le Bourget repülőtéren lejátszódó jelenet kellett ahhoz, hogy a világsajtó érdeklődésének középpontjába kerüljön. Ez volt a leghihetetlenebb Nyugatra szökés, amelyet keleti művész végrehajtott. 1961. június 16-án, amikor egy vendégszereplés után a szovjet titkosszolgálat, a KGB felügyelete alatt fel kellett volna szállnia a moszkvai gépre, egy merész ugrással a francia rendőrök mellett termett. (A jelenetet Claude Lelouch is beledolgozta az Egyesek és mások című filmjébe). Híres lett, de a Szovjetunióban hazaárulónak tekintették és csak 1989-ben térhetett vissza.
Nurejev élete tele volt regénybe illő történetekkel. Hamet és Farida Nurejev negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot a transzszibériai expresszen, nyomorúságos gyermekkorát Ufában élte le, a földön aludt és mindig éhes volt - mesélte Sirvin a Le Monde-nak.
Ez a végletes szegénység élete végéig kísértette és Martine Kahane, a kiállítás kurátora szerint ez volt személyiségének meghatározó eleme. "A száz ruha között, amelyeket kiállítottunk, némelyik elképzelhetetlen mértékig el van koptatva, tele van stoppolással".
Nurejev munkája megszállottja volt. Az 1950-es években a Kirov színház csillagaként az egyik szeretőjével filmeztette magát, hogy a filmet visszanézve elemezze teljesítményét és javítson rajta. "Nem szerette a testét, túl kicsinek tartotta magát (173 cm volt) és különleges ujjasokat készíttetett magának, hogy meghosszabbítsa karjait" - árulta el a kiállítás kurátora.
Nurejev a legnagyobbakat is megihlette művészetével. Maurice Béjart az ő számára koreografálta A vándor éneke (Le chant du compagnon errant) című darabját, Martha Graham az ő méretére szabott egy Lucifert, míg Ken Russell, az excentrikus angol rendező Rudolph Valentinót, a némafilm férfiszépség-ideálját játszatta el vele. "A dicsőséget akarta, megkapta és megfizette az árát" - húzta meg az utolsó ecsetvonást a művész portréján Martine Kahane.
A táncművész szexuális étvágya is felkeltette a sajtó figyelmét. Kahane szerint ez lazítási módszer volt nála. Melegként nemcsak politikai, hanem erotikus ikonná is vált. A hidegháború és a kapitalista tömegkultúra terjeszkedése idején ő volt a megfelelő személy a megfelelő helyen. A 60-as évek szexuális felszabadulásának jelképe lett, meghódította a tömegeket, olyan gazdag nők oldalán jelent meg, mint Jackie Kennedy, de a szeretői, a testőrei férfiak voltak.
