 |
A szatír eredetileg egy képzeletbeli természeti lény, az isten és a bak összetétele, amely az ősi, természetes állapotot kereső vágy szülötte. (...) nem a keresztény, de még csak nem is a harmonikus, kulturált görög világ terméke, hanem eredendően barbár gyökerű. Barbársága az elevenséget, az élettel teltséget, az élet bűntudat és morál nélküli feltétlen élvezetét jelenti, ami az erős nemi jellegben, a hangsúlyozott testiségben kap formát - írja Kimlei Katalin az Ellenfény 2005. évfolyamának 2. számában megjelent Testvérvariációk című cikkében.
A szatír alakja (karaktere) alkalmas arra, hogy kulturális kontextusban lehessen felmutatni a lélek által még le nem igázott test sajátságát. Gergye Krisztián társulata is erre tesz kísérletet, amikor a 2005-ben, a Trafóban bemutatott azonos című etűd újraértelmezését viszi színre a MU Színházban szeptember 27-én és 28-án, este nyolc órától.
