Kedves Közönség!
Ha a '90-es években valaki azt hallotta, hogy Harangozó Gyula az Operaház balettigazgatója, biztosan nem apámra gondolt. Bár ő is igazgatta az együttest, híressé mint kitűnő karaktertáncos, együttesalapító és koreográfus vált. Most, amikor egy új magyar balett színlapján koreográfusként szerepel a nevem, az érthetőség és az illendőség azt követeli, hogy ifj. Harangozó Gyula legyek.
Sohasem terveztem, hogy koreografálni fogok. Azt csak annak érdemes megpróbálnia, akinek az ihletett állapota ahhoz az impresszionista festőéhez hasonlít, amelyik meglátja a naplementét, és a látvány ellenállhatatlanul a vásznára kívánkozik. Először csak arra gondoltam, kellene egy jó gyerekbalett az Erkel Színházba. Talán a Hófehérke és a hét törpe... Elkezdtem keresgélni, a világon sokfelé, de nem találtam igazán jót. A koreográfiai ötletek viszont egyre sokasodtak bennem. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy a képzeletbeli ecset már a kezemben van, és javában festek.
Kitűnően együttműködő, "ötletgyáros" alkotógárdát sikerült toboroznom. Kocsák Tibor zeneszerzővel, Kentaur díszlettervezővel és Velich Rita jelmeztervezővel folyamatosan inspiráltuk egymást. Bízunk benne, hogy munkánk gyümölcse sikeres előadás lesz. A célunk olyan humorral, szépséggel teli, a néző figyelmét végig ébren tartó, lendületes, szórakoztató előadás létrehozása volt, amely a nagyszülőktől az unokákig mindegyik generáció tetszését elnyeri.
Jó szórakozást kíván
ifj. Harangozó Gyula
ŐSBEMUTATÓ
az Erkel Színházban
2004. november 27-én és 28-án, este 7 órakor
A szövegkönyvet a Grimm testvérek meséje alapján írta, a koreográfiát készítette, betanította és rendezte: ifj. Harangozó Gyula
Zeneszerző: Kocsák Tibor
Díszlet- és látványterv: Kentaur
Jelmezterv: Velich Rita
A koreográfus asszisztense: Kövessy Angéla, Rujsz Edit
A zenét hangszerelte: Kemény Gábor, Bíró Rudolf
Zenei munkatársak: Bódás Zsuzsa, Hajnal Éva, Lázár György
Karmester: Csányi Valéria, Déri András
Hófehérke: Tsymbal Irina/ Boros Ildikó
Mostoha: Hágai Katalin/ Tsygankova Anna
Királyfi: Oláh Zoltán/ Liebich Roland
Vadász: ifj. Nagy Zoltán/ Cserta József
Banya: Szakály György/ Bajári Levente
Tudor: Kováts Tibor/ Balogh Béla
Vidor: Nagyszentpéteri Miklós/ Szegő András
Szende: Eichner Tibor/ Koháry István
Szundi: Hommer Csaba/ Komarov Alekszandr
Hapci: Merlo P. Andrea/ Lukács András
Morgó: Solti Csaba/ Kováts Gergely Csanád
Kuka: Delbó Balázs/ Kerényi Miklós Dávid
Szörnyecskék: Venekei Marianna, Jeneses Andrea, Kazinczy Eszter
Horváth Adrienne, Pőcze Eszter, Maira Sahra
Balettigazgató: ifj. Harangozó Gyula
A Grimm testvérek nélkül szegényebb lenne a világ
Tél volt, kiszakadt a felhők dunnája, sűrűn hullottak a hópihék a világra. Ezzel a mondattal kezdődik a Hófehérke meséje - Rónay György átdolgozásában. A Grimm testvérek gyűjtötte mesékről szólva, szándékosan beszélünk fordítás helyett átdolgozásról. A történetek ugyanis nemcsak a nép ajkán formálódtak, hanem legtöbbjüket gyűjtői, lejegyzői, mesekönyvvé szerkesztői is alakították, újrafordították. A legnagyobb érdem mégis azoké, akik összegyűjtve, megóvták a feledéstől a szájról szájra terjedő népmeséket. A Grimm testvérek jelentősége a német és a világirodalomban hasonló Bartók Béla és Kodály Zoltán magyar és egyetemes zenetörténeti szerepéhez: gyűjtéseik műalkotások létrejöttét inspirálták. Nyomon követhetetlen, hogy például Bartók Béla zenéje mennyi zeneszerzőt, koreográfust, színházi és filmrendezőt késztetett alkotásra, és felsorolhatatlan, hogy hány, különböző művészeti ághoz tartozó mű készült Grimm-mesék nyomán. A Grimm testvérek szorgos munkája nélkül a mai gyerekek valószínűleg nem ismernék Holle anyót, Piroskát és a farkast, a brémai muzsikusokat, Hüvelyk Matyit, Babszem Jankót, Hamupipőkét, Csipkerózsikát, és persze nem ismernék Hófehérkét és a hét törpét sem.
Az egyik testvér, Jacob Ludwig Karl 1785. január 4-én, öccse, Wilhelm Karl Grimm 1786. február 24-én született Hanau am Mainban. Jogi és irodalmi tanulmányaik befejezése után, a XIX. század első éveiben kezdték el gyűjteni a meséket és mondákat. A két fiú együtt üldögélt esténként, és hallgatta a mesemondókat. Kezdetben illemtudóan figyeltek, majd úgy döntöttek: ők is felcsapnak krónikásnak. Jöttek sorban a falusi asszonyok, és egy pohár bor, esetleg egy szűkös vacsora mellett mondták tollba a történeteket. A Grimm-testvérek első mesekönyve 1812-ben jelent meg Berlinben Gyermek és házi regék (Kinder- und Hausmärchen) címmel. Népmesegyűjteményük ösztönzőleg hatott Hans Christian Andersen és Benedek Elek népmese-feldolgozásaira is. A mesék szövegét kiadásuk előtt erősen stilizálták. Eltüntették az egyértelműen szexuális vonatkozásokat és az illetlennek tartott szavakat, az ifjú hercegekből és grófokból királyfikat, a fekete szívű anyákból gonosz mostohákat formáltak, a történeteket lélektanilag alaposabban motiválták, a stílust tömörré, kissé emelkedetté, régiessé tették. Tény, hogy némelyik mese eredetije talán még ma is vérgőzös pillanatokkal teli rémdráma lenne. A mai gyerekek szörnyű hírek és horrorisztikus komputer-játékok között élnek. A Grimm-mesék ezektől abban különböznek, hogy a fantázia szülte mesék világában, de a maguk természetességében mutatják meg a jó és a gonosz harcát.
