 |
| Vati Tamás, Mészáros Tibor és Barta Dóra |
A Horváth Csaba koreográfus és Szálinger Balázs fiatal költő által újraírt ősi finn eposz "fizikai színházi formában" kísérli meg a mű mitikus múltját a jelen technokrata világával ütköztetni. Nemcsak Vejnemöjnen megpróbáltatásai, de a hótakarók olvadása miatt veszélyeztetett állatok viszontagságai is felszínre kerülnek a sajátosan átdolgozott történetben. A darab zenéjét Nils Petter Molvaer trombitás-zeneszerző, a kortárs zenei élet egyik kiválósága szerezte.
Az ősi szerepek, hősök és az általuk megtestesített eszmék átalakulása vetette fel az újraértelmezés igényét. Szellem és anyag, művész és iparos klasszikus ellentéte az előadás világán belül a zene, a mozgás, és a színészek, táncosok kifejezőerejének köszönhetően kozmikussá tágul. A Kalevala ősképei, az elemi emberi gesztusok, a mítoszt megjelenítő testek- hangok az időből kilépve, az időnek alárendelve kapnak kifejezési formát.
