 |
| Kiss János |
Irigylem a táncosokat, irigyellek benneteket - mondta nekem a közelmúltban egyik magyar kortárs költő barátom. Azért, mert a tánc nem csak a szellem, de a test költészete is egyben. Nem beszélve arról, hogy a puszta test megszólalása, "beszéde" ősibb, elemibb és humánusabb mindennél, ami a földkerekségen létezik. Még oázni sem tudunk az áldott anyaméhben, amikor már táncolni igen. A tánc nyelve ráadásul érthető a világ bármely szegletében, nem kell hozzá szótár, nem kell hozzá műfordító.
Nem irigyellek benneteket, táncosokat, mert ilyen gyönyörűségesen nehéz és ilyen rövidre szabott művészi pálya sincs még egy a világon. Csak megerősíteni tudom barátom szavait ezen az ünnepnapon, amikor egy kicsit nagyobb reflektorfénybe kerülünk. De mi nem szeretnénk, ha ez a fény csak egyetlen napig esne miránk. Fájó közhely, amikor azt mondom, hogy világválság van, háború a lelkekben, s ilyenkor hallgatnak a Múzsák. Kedves Barátaim, hát a mi Múzsáink ne hallgassanak!
Fogjunk össze valamennyi táncművészeti ág megbecsüléséért, a néptánctól a klasszikus baletten át a kortárs műfajig, egymásért és nem utolsó sorban Önökért, Kedves Közönség! Mozgassunk meg minden létező követ annak érdekében - az oktatástól az egyéni elismerésig -, hogy ne legyen többé mostoha műfaj a tánc!
"Ilyen nehéz időkben morális kötelezettségünk a tánc jövőjének keresése, és az, hogy minél szélesebb rétegeket vonjunk be ebbe a csodálatra méltó tevékenységbe" - üzeni ünnepi köszöntőjében professzor Alkis Raftis, a Nemzetközi Tánc Világtanács elnöke. Legyen így, így legyen! Isten éltesse a tisztes táncosipart!
