Három évtizedes pályával a háta mögött, folyamatosan továbbszőtt tervekkel, kísérletekkel, újabb és újabb társulásokkal, próbatételekkel, canossákkal Ladányi Andrea az élő, nagyszerű cáfolata a gyorsan lepergő táncoslét keserű, közkeletű mítoszának. A sokféle verzióban közismert, különböző zseniknek tulajdonított mondás szerint: harminc fölött mind felelősek vagyunk az arcunkért.
Ladányi műalkotássá nemesítette testét - mint azt számosan leírták már énelőttem is. De műremek ilyenformán a pálya is, mely rendkívüli momentumokban gazdag, és lankadatlanul ível tovább. Ladányi Andreára tekintve, alkotói, előadói, tanári személye történetébe gondolva az emberben ott motoszkál a kérdés: Mi a titok? Nem csupán az életenergia, a szenvedély, a hév, a számtalan kihívásnak rendíthetetlenül megfelelő test, de a nyughatatlan, kereső szellem, a jelenvalóság, a mindenféle értelemben gondolható korszerűség titkára gondolhatunk.
Ha van titok, akkor az ott rejlik, gomolyog a BL színpadán. Ladányi Andrea és Borlai Gergő különleges kettőse arra a tájékra vezet el minket, ahol tánc és zene együtt születik. Nem laboratóriumban vagyunk, nem kimódolt kísérletek, hatásosra csipkézett bravúrok fehércsempés fejlesztőközpontjában. A puritán térben az önkifejezés két, látszólag különböző módját választó ember estéről estére megismételt, közös kalandját adatik meg élveznünk.
Manapság oly gyakran esik szó az alkotó, az előadó személyiségének erejéről: A BL-ben az alkotó és előadó egy. Kétszer egy. És így egy.
Zene és tánc e nagyszerű kalandban összeolvad, ritka módon elegyedik össze. Nem pusztán a konkrét hely- és térfélcserék megrendítő pillanataiban. Borlai és Ladányi játéka, személye egymást teremti meg. A füstös üvegkeret, mint transzparens kapuzat nyílik meg előttünk a színpadon: mögötte két dobfelszerelés, egy zenész és egy táncos. Lazúrosan, alig észrevehetően fel-felcsippentett és elénk rakott emlékképek, finom idézetek, testbeszéd-mondatfoszlányok sorakoznak Ladányi érzékeny játékában.
Puritán, mindenféle sallangtól mentes világ a BL-é: hangzás és látvány, ütem és mozdulat nagyszerű egysége ez. Utazás az ismerősbe, amely képes újra és újra ismeretlennek mutatni magát. A táncoló testet látjuk, mint hangszert, a zenészt, mint mozgásszínészt. A bátorságot, mint bátorságot. A BL az elmúlt évek talán legintimebb hazai táncprodukciója. Nem pusztán tere, játékosainak közelsége teszi azzá. A zenész és a táncos a kettejüket összekötő, mágikus, szinte elektromosan izzó szálakhoz enged olyan közel, amennyire ezt kevesen merik. Az önmagát megannyi szerepben, helyzetben sikerrel kipróbáló Ladányi Andrea e darabban a mikroszkóp tárgylemezére fekszik. Különleges művészetét, létét, lényét a legapróbb részletekig, aprólékosan megfigyelhetjük. És nincs más titok, csak ő. Ők, ketten: B és L.
