A Csak a felhők előadásán a jelenetek egymásra épülnek, az elhangzó verbális szövegeknek ? konkrét kapcsolat vagy egymásra utalgatás nélkül is ? van közük egymáshoz. Ez koncepciózus szövegszerkesztői munka, és/vagy jó arányérzék eredménye lehet. A szövegeket azonos vagy hasonló hangulati alap is összefűzi, a részletek kompozícióba illeszkednek, ezáltal a nézőben nem alakul ki az a benyomás, hogy ?minden mindegy? alapon, provizórikusan bukkannak fel szavak és mondatok. A kompozíciót összetartó kötőanyag egy folyamatos, bizonytalan érzés: a kommunikáció viszonylagosságának élménye. Ez képes közös regiszterben megszólaltatni a kemény Genet-szövegeket, a von Haus aus abszurd Beckett-dialógusokat, a rímhányó Romhányi- rímekkel ékesített Flinstone-család-dumákat vagy éppen Sántha Ferenc erkölcsi példáját, Tomoteustakatiti és Gyugyu történetét.
A szöveg, ha konkrét jelentéssel bíró szavakat tartalmaz (márpedig a verbális szöveg legtöbbje ilyen), nehezen hagyja magát elvonatkoztatni. (A zene és a legtöbb koreografált mozgás ? mivel alapelemei sohasem annyira konkrétak, mint a szavak ? erőlködés nélkül absztrahálható, sőt a legtöbbször eleve absztrakt is.) Útkereső koreográfus-rendezők a műalkotásban ?korszerű rendezői-dramaturgiai fogással? sokszor összefüggéstelen szövegtöredékeket rendelnek egymáshoz, és ehhez még elvont koreográfiát, színpadképet, hang- és eszközszimbolikát is társítanak. De a káosz kaotikussága egy szinten túl már nem fokozható, talán ezért is muszáj néha (újra) szerkesztett kompozíciót készíteni.
Közhelyesen azt lehet mondani, hogy a Csak a felhők szövegkompozíciója nem drámaian, hanem líraian van megszerkesztve ? de ebben a lényeg a megszerkesztettség maga. Erős, izgalmas és gazdag az előadás Horváth Csabára markánsan jellemző, de ezen belül mégis igen variábilis mozgásanyaga. A koreográfiában a szigorú szabályokat nem ismerő kortárs tánc könnyedén fogadja be a klasszikus balett alapjaira támaszkodó mozdulatelemeket. A darabszerkezet is fegyelmezett: az előadásnak éppen ott és akkor van vége, amikor kell, sőt a befejezés le van kerekítve ? és ettől a kortárs szemlélet egyáltalán nem vált át konzervativizmusba.
A táncoló színészek és a beszélő táncosok számának nemzetközi viszonylatban is érzékelhető növekedése több puszta divathóbortnál. A műfajok igénylik egymást. Ha egy drámai színész egy Csehov-előadásban kitűnően és korszerűen mozog ? azon nem akad fenn senki. Ha viszont egy mozgó táncos megszólal ? az sokakat elidegenít. Lehet, a rendező-koreográfusoknak ez utóbbi szándékos céljuk is. Szó és mozdulat elegyéből akkor alakul ki figyelemre érdemes minőség, ha az egymásba fonódás szimbiotikus, és egyik alkotórész sem eseti alkalmazottja a másiknak ? valamilyen konkrét, átmeneti cél érdekében. A Csak a felhők figyelemre méltó kísérleti eredmény a szimbiózis felé vezető úton.
