Bozsik Yvette életműve nem szorul bemutatásra, szorgos és igényes művész. Menyegző című munkája újabb példázata örök témájának: a férfi és a nő közötti hatalmi viszonyok megjelenítésének. E rövid, ám monumentális koreográfia Bozsik régóta várt operaházi premierje.
A koreográfus Igor Stravinsky rettenetes és csodálatos zenéjét választotta, mely egy orosz esküvőt ábrázol - páratlan ritmusok és követelő, durva kórusok jellemzik a művet, amit egyfajta szakrális erő is áthat. Azonban ez a választás nem csak Stravinskyt, hanem a Ballets Russes-t és Broniszlava Nizsinszkát is megidézi, aki 1923-ban elsőként készített koreográfiát erre a zeneműre. Ezzel a magyar koreográfus azt a gyakorlatát folytatja, melyben a tánctörténet kiemelkedő alkotásaival folytat általában ironikus játékot.
Már korábban is feltűnt, elsősorban a Varázsfuvola táncváltozatából, hogy Bozsik kitűnő érzékkel bánik a nagy terekkel és csoportokkal. Ki tudja használni a mozgó testek teatralitását és a teret szimbólumokká tudja szabdalni. Így van ez a Menyegzőben is, ahol a férfi és a női szerepek a jing és jang mintázatán válnak hol nevetségessé, hol szomorúvá. Hatásos és emlékezetes beállításokat láthatunk a kétszintes színpadon. A férfiak hamis, frusztrált hősökké, a nők pedig mozgatott babákká válnak.
E rövid darabban kiemelkedik Boros Ildikó és Kun Attila duettje, de az Operaház balettkara is meg tudja mutatni egy izgalmas és szellemdús koreográfus keze alatt, hogy a testi fegyelem évtizedei nem termettek hiábavaló gyümölcsöket. És érződik, hogy az Operaház volna Bozsik (egyik) igazi közege: a nagyszínpad és a nagyszínpadon a gyakorlott, profi táncosok. A kísérletezésnek itt van igazán értelme, például amikor a modern balett formakincsét hirtelen a keleti harcművészetek pózai váltják fel, vagy egy pillanatra indiai táncosnővé merevedik a törékeny balerina.
A Menyegző a 2008-as év egyik kiemelkedő alkotása. A Lábán-díjra való jelöléssel arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy ez a darab iránymutató lehet mind a magyar hivatalos tánckultúra, mind a művész személyes karrierjének szempontjából. Kitűnő témaválasztása, az újító szellemű koreográfia igényes kivitelezése, a zene és a testnyelv ötletes szinkronja a közönség és a szakma figyelmére érdemesíti.
