Pataky Klári legújabb koreográfiájának szlenges, sms-es címe vallomásos, intim hangulatú produkció befogadására állítja rá a nézőt. A könnyed pillanatokkal csipkézett, amúgy pedig nagyon is drámai munka, alkotójának művészi érzékét a lélek sötét és napsütötte oldalaihoz már számos munkájában bizonyította.
A térben egyetlen pad, újra és újra összekucorodó szereplőkkel: a fényváltások izgalmas játékával, kísérteties, pajkos suttogással-pusmogással kísért történetben ismerjük meg az öt - de érzékelhetően egyetlen - női karakter sorsát. A puritán szcenika még jobban kiemeli Pataky Klári koreográfiájának bársonyosan finom, most alig-alig villanni hagyott, (ön)ironikus humorát, s a kiválóan kidolgozott koreográfiai anyagot. Mert a Nagyon jól vagyok, lszi ne keress mívesen kibontott, egyedi, és Pataky "legszebb hagyományait" felvonultató táncmű, melyben a legfőbb kifejező erő a mozdulatokban lakozik, akkor is, ha játékosainak színészi eszköztára is igazán figyelemre méltó. Paraky Klári táncosai közt találunk régi, kipróbált társat, s - az ő világában is - újdonászt, tapasztalt, és pályája elején álló táncost egyaránt. Az ötök játéka azonban egységesen jól kitalált és kidolgozott, kockázatos, ám remekül végigvitt.
Személyes hangú válságtörténet ez, pergő jelenetekben fogalmazva. Túlélősdit látunk a keserűség, az őrület, a feltápászkodás, a továbblépés vágyának képeivel. Mikor vége, nem csupán a minőségnek örülünk - a játék beszippant ugyanis, megforgat a maga örvényében, s kitesz aztán a finoman a fövenyre. (Halász Tamás)
