A színházi és különösen a táncszínházi világban ritka, hogy valaki sok év munkájával trilógiát építsen, s e műfolyam első percétől az utolsóig megőrizze frissességét. Kovács Gerzson Péter azonban a Tranzit és a Bankett után színpadra állította harmadik, Örök élet termékek című előadását, amellyel szinte esszenciáját adja korábbi törekvéseinek is.
A darabból kiérezhető gondolatok a transzcendencia elvesztése után fölerősödő múlandóság világában gomolyognak, az élet értelmetlenségéről, a szorongásról hoznak hírt, miközben a régi és jelenkori rítusok megidézésével a halhatatlanság iránt újból és újból feltámadó igényt is jelzik. Hogy e szubtilis téma miképp váltódik formává, igen nehéz megfogalmazni, mert az alkotó mindennek határát föloldja, precíz, ám bűvös technikával egymásba játssza, relativizálja a színpadi tér-időt, bizonytalanságban tart. Olykor még váltásai is alig, szinte csak az észlelés határán foghatók fel, és folyamatosan olyan fogalomkészletet indukál, amellyel épp a tánc/színpadi történések leírása nehéz. Egyfajta szűkszavú tisztaság jegyében - úgy tűnik - szándékosan redukált mozgásanyagával addig játszik, addig variálja, facsarja, míg a tradicionálisan hozzá kapcsolódó érzést-jelentést végképp föloldva végül a legképlékenyebb matériává avat akár egyetlen lépést. És akkor már ez a teljességgel uralt alakzat a legkülönbözőbb színekbe öltöztethető, a legszélsőségesebb erőket is hűen szolgálhatja.
E sajátos mozdulati homonímia jelen esetben éppen tudatos teremtettsége és végtelen variativitása miatt rendkívül erős formai kategóriaként érzékelhető, miközben az alapmatéria változókészsége, a benne kibontható érzelmi-szellemi töltés és az általa elérhető intenzitás miatt maga a mű túllendül a stílushatárokon, a minimalizmus különféle törekvésein. E letisztult és szép rend továbbáramlik a szcenírozás finomságaiban és az előadók érzékeny alázatában.
Mégis, a leglényegesebb talán az a belső intenció, személyes kényszer, amely lehetővé váltja az alkotónak, hogy egy bizonyos módon lássa a világot, vagyis hogy lássa a világot, hogy az így magára osztott, s a maga nemében irgalmatlanul következetes megfigyelői pozíciót fönntartva olyan műveket alkothasson, amilyen az Örök élet....
