Elszállt egy diszkóhajó a szélben, egy nemzedéki vitorlás, rajta fürdőruhás lányok és fiúk, üdülők népe, felszabadult tánczenés elsőbálozók, vagy már csak szellemképek, a velünk élő, kicsavart emlékezet. Hód Adrienn Supra Hits című táncelőadása első látásra könnyed, szórakoztató darab, közönségbarát show, az alkotó tanúságtétele néhány kedvenc sláger előtt. Egyébként pedig kontakt-technikára építő, elszállt, asszociatív örömgimnasztika, amely a lazasága, és vidámsága ellenére minden érvényes színpadi táncszabályt újraír, vagyis lázadó. Az ellesett testtartásoktól, a szimpla futástól, ugrálástól, Trisha Brown, az amerikai kortárs tánc egyik jelentős, úttörő kísérletezőjének posztmodern világán át, a kommersz sutaságokig sokféle mozdulatvilág keveredik a darabban, és ugyanakkor kellemesen egységessé válik az egész, a privát történetekkel gazdagított játékossága miatt. Hódnál a szerepkényszerek mindig megjelennek, itt is, többnyire azzal a szándékkal, hogy összeomoljanak, vagy minimum kényelmetlenné legyenek. Persze a színpad törvényeit is nagy kedvvel szegi meg az alkotó, majd valami egész mást rak össze az előadás végére a szilánkokból, új rendszert kreál és elhiteti: nem muszáj a ránk rakott sémák szerint vezényelni az életünk, használni kell a végtagokat, a teret, az időt és az agyat. A Supra Hitsben a dramaturgia maga a kedvenc zenei válogatás, lazán összefüggő etűdökből áll, akár egy novellafüzér, de egy-egy számon belül történeteket mesélnek a való világról, a szerepkényszerekről, és a bikinis, fecskés nyaralóbrigád egy-egy etap végére az ironikusok klubjává alakul. A mozdulatok részletekre bomlanak és összeállnak újra, a zene a Hodworks-szokásoktól eltérően nem a színpadon, élőben alakul, hanem gépi eredetű, és direkt távolságot tart az előadóktól, akik ezen a partin hozzák a legjobb formájukat. A Red Hot Chili Peppers kaliforniai punk-rocker mentalitása, az azóta már hivatalosan is legendává vált Michael Jackson emelkedett pop-eleganciája, a techno szettekre való szeletelés, vagy éppen a nosztalgia-diszkóra kaszálás alkotja az előadás szövetét, az erős alapot pedig a szimpla tánchelyről messzire repíteni képes tánctudás, a dráma és a komédia. Zombik, robotok, parkettördögök a konyhából vagy a második emeleti apartmanból, nehéz csomagokkal a vállukon. Bárki szívesen táncolna velük.
