Febre, vagyis láz. Az erőszak ? ahogyan a betegség is - lehet rejtett, fojtott, láthatatlan. A láz figyelmeztetés. A láz a szervezet erőfeszítése önmaga meggyógyítására.
Az üres fehér tér és a fehér fal a dél-amerikai városokon eluralkodó szociális apartheid brutalitását, a kirekesztettséget idézik. A társulat hat fiatal táncosa a társadalmi viszonyok erőszakra építő, felszín alatti, rejtett dinamikájával szembesíti a nézőt. Minden elképesztő fizikalitású, néhol szinte brutális, máskor rendkívül kifejező és finom mozdulatuk lázadás az emberi erőszak elkerülhetetlenségét hirdető tétel ellen.
A klasszikus balettől a capoeira, majd a hip-hop felé forduló Taís Vieira koreográfus és Paulo Azevedo politológus egy évtizede maga köré gyűjtött tíz, különböző társadalmi hátterű fiatalt és alapított velük, belőlük professzionális társulatot, majd iskolát. A Membros azóta világszerte számos nagyvárosban és fesztiválon mutatkozott be. A Febre erősen politikai, szociológiai ihletettségű munka, látlelet a mai Brazíliáról.
Május 19-én, szerdán az előadás után Derdák Tibor szociológus beszélget az alkotókkal, portugál nyelven, magyar tolmácsolással.
