Liliomfival tér vissza az Experidance a Nemzeti Táncszínházba

? Azért esett a választás a Liliomfira, mert úgy gondolom, hogy a kultúra mai helyzetében ez a mese, a mi feldolgozásunkban fontos gondolatokat rejt magában a művészet és a közönség kapcsolatáról. Minden kor alkotói, így a mi hőseink is azt hirdetik, a művészet szabadságának senki nem tud és nem is szabad, hogy gátat szabjon ? mondta választása kapcsán Román Sándor.

 

Az előadásban a szerelem a főszereplő, de nem az egyetlen. Az ExperiDance Liliomfiját egy kérdés űzi, hajtja: a forradalmár-művész a saját tehetségével fel tudja-e rázni az őt körülvevő, tespedt, megfáradt, gondjai súlyától tudatát vesztett, elbutult világot, s ebben a küzdelemben talál-e társat magának? Társat, aki nem csak szótlan múzsa, hanem maga is alkotó ember.

 

Liliomfi és színházi társulata egy álmos, vidéki kisvárosba érkezik, ahol csak egy dolog történik, a Semmi. Ami összetartja még a város falait, az a gyűlölet, a félelem és a lustaság. Ebben a világban készülnek előadást tartani a színészek. Az előadásuk, mely a darabbeli nézőket is megpróbálja bevonni az alkotásba, felkavarja a városlakók érzelmeit és természetesen megdobogtatja a női szíveket is.
Ez alkalommal is Román Sándorral dolgozik Meskó Zsolt író-filmrendező, aki az előadás ?szövegkönyvét? készítette.

? Jelen esetben szövegkönyv helyett talán pontosabb lenne ?mozgáskönyvről? beszélni. Részletes, mozdulatokra, hangulatokra lebontott ?mozgáskönyv? alapján dolgozunk, megrajzolva az egyes szereplők pontos karakterét. Sándor feladata elsősorban a koreográfia, én abban segítek, hogy a mozdulatok pontosan illeszkedjenek a cselekményhez ? magyarázta Meskó Zsolt.

Januárban az előadás három alkalommal lesz látható a Nemzeti Táncszínház színpadán, legközelebb februárban lesz repertoáron a mű.