Zachár Loránd "Lisztmániája" különös világot tár elénk, melynek első helyszíne a képzelet világa, egy felhők közötti angyali lét, ahonnan az elismert művész, a körülrajongott zenei géniusz leszáll egy számára eddig ismeretlen térbe. Az alkot ó Liszt Ference a mi mai világunkba csöppen, ahol egy celeb megelőzheti a saját helyén csodált, bálványozott zeneszerzőt. Merkantilista szemléletű, értékválságos századunkban komikusan botladozó főhősünket, művészetét az emberek nem értik, nem becsülik. A korában "szupersztár" Liszt értetlenül csetlik-botlik a számára ismeretlen, a néző számára rendkívül humoros helyzetekben. Végül - mint valódi életében többször is ?megtalálja párját, akivel talán képes tájékozódni a XXI. század médiacentrikus, zegzugos útvesztőiben.
?A Bolero zenéje bennem mindig a születés és elmúlás, a kezdet és a vég impresszióit ébresztette. Az, hogy halkan kezdődik a zene, nő, dagad, kiteljesedik és a vége olyan, mint az ősrobbanás, számomra olyan, mint valamilyen életút. Az általam látott előadások csaknem mindegyike a szerelemmel, a férfi?női viszonnyal, szexualitással kapcsolta össze a zenét, az én elképzelésem teljesen más. Úgy vizuálisan, mint mozgásban más rendszer szerint építem fel az előadást, amelynek középpontjában Animus-Anima áll, körülötte nehezen definiálható alakok ? ezt lányok táncolják, de szinte nemtelenek, semlegesek. Animus-Anima irányítja a dolgokat, a természet egész működését, olyan, mint a hurrikán, ő jelképezi azt a többre törő akaratot, amelyet mindig visszahúznak a középszerbe, hiába küzd ellene?? ? mondja Vincze Balázs, a darab koreográfusa. A produkcióban Koncz Péter, Czebe Tünde, Kiss Eszter, Kócsy Mónika, Ujvári Katalin, Domoszlai Edit és Nagy Írisz táncol.
