2004. február 24-25. 19.30 óra
Nemzeti Táncszínház-Refektórium
1. Ismeretlen
A létet (helyesebben a lét létét) bizonyítani, tagadni sem lehet.
Így aztán megérteni sem. /Székely János/
Azt mondják, hogy a csalódások erősítik, építik az embert. Nem is tudom. Aki ezt mondja, talán még soha nem csalódott. Pedig a csalódás pont úgy az élet része, mint egy pohár víz. Az ember, ha nagy csalódás éri, megpróbál az ismeretlenség homályába burkolózni. Ilyenkor, ha megfelelő mennyiségű iróniával felvértezve ellenáll sorsának, lehet, hogy célt érhet. Vagy nem. Mindenesetre a csalódás fáj. Nem épít, nem erősít. Talán egy idő múlva, de akkor már késő. Értelmetlen filozófiai eszmefuttatásokat végezni az élet játékairól, mert meglehet, hogy csak élni kell és meghalni. Egyszerűen. Ismeretlenül. /Fodor Zoltán/
Zene: W. A. Mozart, J. S. Bach
Előadják: Újszászi Dorottya, Hain Ildikó, Zsadon Flóra, Balkányi Kitty, Lakatos János, Katona Imre, Csetényi Vencel, Fodor Zoltán
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet, jelmez: Molnár Zsuzsa
Koreográfus: Fodor Zoltán
2. Csíplek
Zene: Bobby McFerrin
Előadja: Nagy Grácia
Koreográfus: Földi Béla
3. Kötelező!
Kötelező! - élni, nincs mit tenni. Túlélni vagy megélni, amit választottál, ahogy döntöttél - mert azt is kell! Mindig. Az élet része vagy, egy nagy zűrzavaros háló egyik fonala. Összeköttetésben vagy az emberekkel, kötődsz valakikhez, sodródsz, és próbálsz valahol kikötni. Közben újra meg újra felszakadnak a sebek, amiket érdemes lenne bekötni. Rosszul vagy, mert kötekednek, megkötnek... Gyűlik, gyűlik, gyűlik, aztán egyszer kiadod magadból mind- kontroll nélkül, őrülten. Persze aztán kezdődik elölről a kötéltánc.
De addig köss csokorba virágot, pulóvert vagy masnit, vegyél le egy kötetet a polcról. Oldd meg! Valahogy. Kötetlenül.
Előadják: Lakatos János, Katona Imre, Csetényi Venczel,
Újszászi Dorottya, Zsadon Flóra, Hain Ildikó
Zene: montázs
Díszlet, jelmez: az együttes
Koreográfia: az előadók
