A harmadik évezredben minden korábbinál nagyobb szükségünk van Földünk megóvására, felelősségérzetünk feltámasztására. Az Angyalok üzenete megálmodóinak szándéka szerint fényt és hitet ad, amely segít felismerni egymásrautaltságunkat.
Az Egy faun délutánja - Nizsinszkij koreográfiájával és főszereplésével - hatalmas botrányt okozott a XX. század elején Párizsban, a bemutató napján. Debussy zeneművének impresszionista szépsége és a koreográfus erotikus alkotása megbotránkoztatta, de csodálatra is késztette a publikumot. Rodin azonnal felkérte Nizsinszkijt, hogy legyen a Faun ihlette művének modellje. Egy évszázaddal később Markó Iván újragondolta a legendás táncművet, amelynek főszereplőjéül egy karmestert képzelt, akinek a pálcája a fallosz szimbóluma. Három gyönyörű zenész lány pedig a három nimfa, aki a női csábítást személyesíti meg. A karmester a mű végén visszaváltozik "Faunná", a férfivágy megtestesítőjévé.
Rimszkij-Korszakov Seherezádéja vadsággal és barbársággal teli történetét átszövi a keleti dallamok romantikus világa. Markó Iván a darabot a mából indítja, majd visszatér a múltba, a mese világába, hogy befejezésként újból napjainkra vetítse ki a mű igazságát. Egy magányos nő egy bálból hazatérve az alkohol mámorában átéli Seherezádé szerelmi és drámai történetét. Fantáziájában megjelenik a férfiember két típusát megszemélyesítő vezír és az arany rabszolga. Egyikük a hatalmat, a gazdagságot és az erőszakosságot jelképezi, másikuk a kedvességet, az érzelmi telítettséget, ugyanakkor azonban az emberi kiszolgáltatottságot is. Seherezádé a szerelem szabadságára vágyik, és nem a hárem bezártságára. Fellázítja társnőit az önkény ellen, hogy a boldogság teljességét válasszák. A történet drámai véget ér. Álmából ébredve hősnőnk újraéli az erotikus vágy szépségeit és veszélyeit.
