2005 március 8. 10., 19h Magyar Állami Operaház
Túlélheti-e az egyén az erőszakos szenvedélyek és a politikai fondorlat közös támadását?
Bármi vezetett is Rudolf trónörökös és ifjú kedvese, Vetsera Mária 1889. január 30-án, Mayerlingben bekövetkezett kettős öngyilkosságához, az igazság már valószínűleg sohasem fog kiderülni.
Kenneth MacMillan (1929-1992), a világhírű skót koreográfus, a londoni Royal Ballet volt igazgatója, a balett nyelvén dolgozta fel a történetet. Művének kerete egy rideg, titokzatos temetés. Főhőse, Rudolf herceg nem kívánatos, szerelem nélküli házasság kelepcéjébe esik, politikai intrikába keveredik, és végül morfium okozta vigasz függőségében vergődik. Liszt Ferenc muzsikája a dráma túláradó érzelmeit ábrázoló, sodró erejű zenei aláfestést nyújt. Megrázó erejű szólók és kettősök vezetik a cselekmény szálát a tragikus végkifejletig. A darabban táncművészet és drámaművészet új minőséget létrehozó, páratlan kifejező erejű formában egyesül, a néző a táncélmény mellett megrázó és felemelő színházi élmény részese lesz.
Kevés olyan balett létezik, amelynek szereplőit a koreográfus közelmúltban élt, valóságos személyekről mintázta meg. A cselekményes balettek legtöbbje vagy fiktív irodalmi témához nyúl, vagy saját ötletből származó, műfajhoz idomított szövegkönyvet követve születik meg. A nagy történelmi eseményeket ábrázoló táncjátékok is általában kitalált szereplők sorsában mutatják be a korszak jelentős történéseit vagy általános jellemzőit.
Persze akad példa konkrét személyiségek "balettszínpadra léptetésére" is. Ha csak hazaiakra gondolunk, megemlíthető például Seregi László Spartacusa, de rögtön meg is jegyezendő, hogy az ókorban játszódó történet - nemcsak régi volta, hanem jellege miatt is - a mából nézve már inkább mitológiából származónak, mint valódinak tetszik. Seregi A cédrusában Csontváry Kosztka Tivadarnak állított emléket, de alakját nem realisztikusan formálta meg, hanem festményeinek hangulatát megragadva, szellemét idézte meg. Pártay Lilla a Concertójában viszont "valósághűen" igyekezett ábrázolni Bartók Bélát, mindkét feleségét, barátait és életének fontosabb szereplőit. Pártay ugyanezzel a módszerrel készítette Wolfgang AMADEUS Mozart című balettjét is. A példák ellenére elmondható: nemcsak a hazai termésben, hanem a világ balettirodalmában is ritka a megtörtént eseteket realitásigénnyel feldolgozó koreográfia. A Mayerling egyik különlegessége a valós témája, és annak - a balett nyelvén megfogalmazott - történelmileg korrekt feldolgozása.
A többi különlegesség eredője nem igényel különleges magyarázatot. Egyszerűen kijelenthető: a balettet koreográfusának páratlan tehetsége teszi egyedivé. Sir Kenneth MacMillan mestere volt a nagy ívű szerkesztésnek, de a parányi részleteket is ihletetten dolgozta ki. Mayerling-koreográfiája - főleg a pas de deux-kben - rendkívül muzikális, és hangulatilag kitűnően ellenpontozott: a cselekményszálat drámai és lírai, szenvedélyes és humoros jelenetekből fonja össze. Nem túlzó a megállapítás: a Mayerlingben tánc, zene, képzőművészeti látvány és színjátszás együtt teremt új minőséget. És mindemellett igencsak érdekes balettszínpadon viszontlátni a magyar történelem alakulásában is szerepet játszott, jól vagy kevésbé ismert személyiségeket.
