A Mester pedig elérzékenyültségével küszködve gyönyörködött benne, hogy milyen termést hozott mára az ötven éve elvetett mag...
A Mesti, miközben interjút ad is, tanít. A diszkó ritmusára fiatal lányok próbálnak a fali tükör előtt, ő székéből oda-odanéz, dicsér, szóvá tesz valamit. Jellemzésül mondják róla, ha egyszer egy lány nevét meg is jegyzi, s nem csak úgy szólítja, ahogy ő nevezte el, az már jelent valamit. Nagyjából 1986 óta, amikor az Arany János utca 10-ben még ifjúsági és úttörőház működött, és Bakó Géza ide csábította őt, Jeszenszky Endre a mai napig is vezet itt tanfolyamot. Mára annak öccse, Bakó Gábor, az egyik legjobb Jeszenszky-táncos és országosan elismert koreográfus lett a jobb keze, részben pedig önálló tanfolyamvezető ugyanitt. A szép nemzedékváltás példája.
A Mesti felkészült az interjúra is, hoz valami többoldalas életrajz-félét, hogy segítse az újságírót, de azért készségesen válaszol minden kérdésre. Rossz slapaj volnék, ha egy ilyen életrajzot másra is használnék, mint majd a cikk megírásakor néhány név, kiegészítő adat ellenőrzésére. Az interjú legnagyobb öröme, hogy az ember megfürödhet egy izgalmas egyéniség kisugárzásában, és emlékek, nevek felidézésével okos dolgokról beszélgethet valakivel, akitől tanulni lehet és érdemes.
A tanítványok egy része először meggyűlöli az órák során, úgy meggyötri őket a Mesti a követelményeivel, majd ráérezve a siker ízére ugyanazért rajongásig meg is szeretik őt. Hiába, a végsőkig menő gyakorlás, ismétlés, csiszolás hoz csak igazi eredményt, - noha éppen mára elég sok kóklerkedés folyik dzsessz-balett címén. Néhány aerobik mozdulat, közhelyes karhúzás, fejrángás, és "kész a produkció". De nem a Mestinél! Ő azt vallja, hogy az alap mindig a balett kell hogy maradjon, és erre építve lehet elvinni más mozdulatrendszerek, ritmusok felé. Az sem árt, ha egy balett-táncos nem esik pánikba, amikor modernebb mozdulatvilágban, dzsesszesebb, revüsebb koreográfiában kell megmutatnia magát. Mert hogy ez a műfaj a balett és a néptánc kategóriák által nem lefedett táncformákban van igazán otthon.
Hogyan jutott idáig Jeszenszky mester? Senki se hinné, de szinte autodidakta módon. Otthon az éjjeliszekrényt fogva, a politúrozott nagyszekrény tükröződő ajtaján látva magát gyakorolt. Balettintézetbe már csak akkor járt, amikor őt képezték táncpedagógusnak, de a kollégáktól és balettmesterektől mindent ellesett és kigyakorolt a Szegedi Nemzeti Színházban, az Operaházban, a Royal Orfeum utódjaként működő Budapesti Víg Színházban, ahol aktív táncos évei zajlottak. Egy hazai Gerschwin produkció (Egy amerikai Párizsban), egy olasz film részlete (Oké Néró bacchanáia jelenete) és egy Béjárt-táncfilm (Férfi, egyedül) hatására érzett rá a jazztáncra, mint az útra, amelyen neki járnia kell. Szinte autodidaktaként szedte össze rajzokból, külföldön járt kollégák elmondásából a nyugaton már élő, nálunk még szinte tiltott, de semmiképp sem ismert jazztánc elemeit, és átszűrve magán megalkotta a Jeszenszky-iskola módszereit. Ebben nagy szerepe van a műfaji sokszínűségnek, és hogy ki-ki a neki leginkább megfelelő, tetsző táncban fejezze ki magát. Aztán amikor a külföld is látta, hogy mi született ebből a Mesti keze nyomán, a külföld is kalapot emelt.
7-800 tanítványa szertevitte a Mesti hírét részint mint táncos, részint mint táncpedagógus-koreográfus. Váctól Las Vegasig, az Állami Operaháztól párizsi Moulin Rouge-ig, a Színművészeti Egyetemtől Hollandiáig, Svájcig, Japánig megtalálhatók azok, akik tőle indultak. Neve annyira védjegy, hogy akit pár hónap után kitett a csapatából, az is rá hivatkozik, ha munkát keres. Csak az aktív színpadot hagyta ott 64 kilóval és 183 centiméterrel, de az álmait nem.
A Semmelweis utca 4-ben létesült iskolájában a 60-as évektől ?93-ig tanított. A fiatalok "megőrültek érte". Lassan a hivatalos körök is kezdték elfogadni ezt a művészeti ágat. Közben jégtáncosokkal, tornászokkal, artistákkal is foglalkozott, megírta Balett című szakkönyvét, tanult és tanított, a Magyar Táncművészek Szövetségében elnökségi tagként segített szélesre tárni a kaput a modern táncművészet előtt, legyen szó akár a Rockszínházról, akár a Szegedi Kortárs Balettről.
Volt szerződése az Almássy téri Szabadidő Központtal is, de munkásságának nagy része a Belvároshoz kötődik. Az A10-hez éppenséggel jövőre lesz húsz éve, hogy odakötötte magát. Ahogy elnézem, bár bottal jár, ezt időnként sétapálcaként hajlamos otthagyni, hogy futva viszik utána. Azért az évek nem múlnak el nyomtalanul, jól esik megpihennie otthon, az Orbánhegyen feleségével, Déry Gabriella operaénekessel. De csak addig, míg nem jön a következő óra, mert a Mestit ma is a munka élteti.
Isten éltesse, hogy legyen még hozzá sokáig ereje!
Muzsay András / Belváros - Lipótváros
