A Gödör Klubban kedden este A kortárs tánc helyei Budapesten címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetés valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy a magyar kortárs táncéletnek szüksége van egy jól körülhatárolt, bizonyos szabályok mentén meghatározott struktúrára ? mind financiális, mind pedig szakmai értelemben. Az NKA-kuratórium képviseletében Kenesei Edina röviden úgy fogalmazott: ?a szakma stagnál és osztódással szaporodik?, mindezt pedig finanszírozhatatlanul teszi - meglátása szerint e tekintetben az NKA reménytelen helyzetben van.
|
|
| Hudi László, Török Jolán, Talló Gergely és Szabó György |
A piacon nagy a túltermelés, a befogadó intézmények közt pedig nem mutatkozik együttműködés. Szerinte nagyon szomorú, hogy az egyre szaporodó ? minőség tekintetében pedig sok esetben megkérdőjelezhető kvalitású ? társulatok a befogadóhelyek közt vergődnek és a több szakember által emlegetett ?új hullám? is várat magára. Az újszerű, merész kezdeményezések azonban kétségtelenül csak egy olyan közegben képesek szárba szökkeni, amely a befogadók és a támogatók közös koncepcióján alapul ? vélte. A magyar kortárs tánc helyzetét a beszélgetésen résztvevő vezetők tetemes százaléka egyhelyben toporgónak, stagnálónak ítélte, hiszen a folyamatosan önállósodó alkotók egyre jobban elaprózzák az erre a célra fordítható engeriákat, támogatásokat.
Hudi László, a Flórián Műhely vezetője úgy látja, az ?osztódást? egyebek mellett az is okozza, hogy az alkotók sokszor nem gondolják át azt a felelősséget és azokat a feladatokat, amelyek az önállósodással járnak. Ez a képzés hiányossága is, de az is kérdés, hogy a képzés mennyire teremti meg az ehhez szükséges szabadságot ? tette hozzá. A kortárs tánc különösen nehéz helyzetben van közönségépítés, marketing szempontjából: Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház igazgatója szerint nálunk nem alakult ki a megfelelő belföldi forgalmazás, a vidéki közönség megteremtése pedig különösen nehéz és energiaigényes. Szabó György, a Trafó igazgatója úgy fogalmazott: a mennyiség elfedi a minőséget, és bár elv szerint osztják el a pénzt, éppen ez az elv hiányzik ? egy konszenzus lenne erre a megoldás.
A befogadóhelyekhez nem is olyan régen csatlakozott Gödör Klub igazgatója, Filep Ákos szerint nem szabad hagyni, hogy aránytalanul nagy különbségek legyenek az egyes kulturális intézmények, befogadóhelyek támogatása között ? példaként a Művészetek Palotájának anyagi vonatkozásait említette. Bevallása szerint a Gödör nem akar egy befogadóhelynek sem a versenytársa lenni, csupán úgy gondolja, a művészetet nem lehet egy az egyben a piaci kapitalizmusnak kitenni. ?Ha kapunk, ha nem kapunk, akkor is megcsináljuk? ? szögezte le némi derültséget keltve az igazgató, hogy a támogatás ebből a szempontból mellékes a számukra, ők csakis arra törekszenek, hogy a fellépők jól érezzék magukat. (És még profinak sem kell lenniük ? ellentétben több megszólaló véleményével.) A létrehozandó struktúrának Hudi László szerint profilokból kellene felépülnie, ezzel együtt megmaradna a helyek önállósága.
Erős Balázs, a MU Színház művészeti vezetője elmondta: a jövőben minőségi befogadást szeretnének létrehozni, az alkotók igényeit figyelembe véve, az alkotókért és a közönségért. A támogatás szétszóródásának megelőzése érdekében kevesebb alkotó lesz jelen a MU-ban, emellett a színházi nevelésre, a fiatalok bevonására is több energiát fordítanak.
A sok intézmény közt megoszló közönséget kétségtelenül a befogadóhelyek összefogása terelhetné valamiféle átlátható mederbe, Szabó György szerint viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a külföldiben ne a konkurenciát, hanem a kapcsolatteremtési lehetőséget lássuk. A közönség soraiból elhangzott: a sokat emlegetett elaprózódást tulajdonképpen a döntések rendszere generálja, így a rendszer megváltoztatásának kulcsa nem a művészek, hanem a vezetők kezében van.
