Goda Gábor 1985-ben alakította társulatát, az Artust, 1997-től pedig létrehozta azt a művészeti laboratóriumot, mely egy kietlen gyárépületben a legizgalmasabb művészi kísérletezéseknek ad teret. Goda munkáit leginkább a művészetek közötti átjárhatóság, a szokatlan ötletek, a rítusokhoz és archetipikus figurákhoz való vonzódás jellemzi. Zenészek, képzőművészek, látványtervezők működnek együtt a társulattal, és ennek meg is van az eredménye, az Artus előadásai amellett, hogy a koreográfiai gondolatok nagystílű tobzódásával tüntetnek, tele vannak vizuális bravúrokkal, eredeti zenei ötletekkel. Goda Gábor nagy emberhalász, hiszen ragyogó tehetségeket gyűjt maga mellé, és azáltal, hogy társulatának tagjait alkotótársakká lépteti elő, könnyedén lemond a mindenható mester-szerepkörről, egy sokkal rugalmasabb, termékenyebb kapcsolat érdekében (nem véletlen, hogy alkotó-szereplőként és alkotó-munkatársként tünteti fel az együttműködőket). Az eluralkodó produkciós kényszerre fittyet hányva Goda nem rendez sokat, nem gyorsít, nem halmozza a bemutatókat, viszont minden premierje kiérlelt és elismerést hozó, az előbb említett produkciók mellé bátran felsorakoztatható példaként az Osiris tudósítások titokzatos misztériuma, a Rókatündérek érzéki álomvilága, és biztosan sokaknak volt meghatározó színházi élménye néhány éve a Noé trilógia is.
