Magyar Állami Operaház 2006. március 4. 10. 12.
A balett múltját és jelenét, klasszikus és modern ötvözetét viszik színpadra március 4-én, 10-én és 12-én este a Magyar Nemzeti Balett sztárjai az Operaházban.
A "Múlt és Jelen" című balettesten egyrészt XIX. és XX. századi orosz balettek részleteiből láthat részleteket a közönség - mellettük a neoklasszikus Csajkovszkij-pas de deux-t, - másrészt pedig nyugati és hazai, modern és neoklasszikus stílusú koncertszámokat. A gála vendége lesz az Angol Nemzeti Balett művészeti vezetője, Wayne Eagling. A nemzetközileg ismert darabok mellett ifjú magyar koreográfusok is bemutatkoznak: Delbó Balázs, Góbi Rita és Lukács András állítják színpadra kompozícióikat.
Fjodor Lopuhov, Vaszilij Vajnonen, Nyina Anyiszimova, egy-egy műve képviseli az elmúlt két évszázad orosz balettjét az esten. A sok különleges részlet között kiemelkedik a zárt koncertszám a Csajkovszkij-pas de deux. Ezt a koreográfiát ?az amerikai balett atyja?, George Balanchine a saját ízlése szerint, de a szovjet klasszikus kettősöket idéző módon alkotta meg. Csajkovszkij a zenét az 1877-es A hattyúk tava 3. felvonásához Odile és a herceg pas de deux-jéhez szánta, de végül nem használta. Mivel nem jelent meg a partitúrában, ismeretlen maradt a két koreográfus, Mariusz Petipa és Lev Ivanov számára, amikor színpadra állították a darabot Szentpétervárott 1895-ben. A zene észrevétlenül feküdt Klinben, a Csajkovszkij Múzeumban, mígnem a new york-i Csajkovszkij Alapítvány rátalált és felfedezte. Világpremierjére ezek után New York-ban került sor 1960. március 29-én. Azóta a világ nagy balettszínpadainak koncertszáma és a legrangosabb balettversenyek versenyszáma lett.
A "Múlt és Jelen" című balettesten a hazai modern balettet és stilizált báli táncot olyan nagyszerű koreográfusok művei képviselik majd, mint Egerházi Attila Harangozó-díjas művész Zárt függönyök című pas de deux-je, és Brada Dezső Palotása Erkel Frenc Hunyadi László című operából. Különleges vendége lesz a gálának Wayne Eagling, az Angol Nemzeti Balett művészeti vezetője. Az itt előadott Duet című koreográfiáját 1995-ben mutatták be Lisszabonban. Az újromantikus pas de deux Richard Wagner: Trisztán és Izolda című operájából Izolda szerelmi halálának zenéjére készült. A bonyolult emelésekkel teletűzdelt koreográfia kivételesen magas technikai felkészültséget igényel a táncosoktól.
Az ismert darabok mellett három fiatal tehetség egy-egy koreográfiával mutatkozik be ezeken a márciusi estéken az Operaház színpadán. Lukács András Harangozó-díjas művész Örvény című kettősét egyértelműen Philip Glass gyönyörű műve ihlette, amely része az Órák című film zenéjének. Ebben a filmben a három főszereplő nő életét Virginia Woolf, a tragikus sorsú angol írónő Mrs. Dalloway című regényének cselekménye köti össze.
Góbi Rita Triptichonja három nő története arról, hogyan látjuk önmagunkat, és hogyan látnak minket mások. Az eredetileg Pécsett bemutatott koreográfia az alkotó szerint az Operaházban "még színesebb lesz", mivel "mindenki hozzáad valamit saját egyéniségéből".
Delbó Balázs a Magyar Nemzeti Balett, majd 2005-től a bécsi Staatsoper tagja, kitűnő klasszikus művész. Hagyományos és modern szerepei mellett - elkalandozva a modern balett és a dzsessz világába - saját koreográfiákat is készít kollégái és önmaga számára. Éjfél után című művének egy részletét a 2004-es TÁNCPALETTA Gálán mutatta be először az Operaház színpadán. Művében állandó partnere Lázár György, a Magyar Nemzeti Balett vezető korrepetitora.
A háromórás est 12 darabjában gyakorlatilag a Magyar Nemzeti Balett valamennyi táncos sztárja szerepet vállal: Popova Aleszja, ifj. Nagy Zoltán, Tsygankova Anna, Apáti Bence, Bajári Levente, Bacskai Ildikó, Szegő András, Castillo Dolores, Végh Krisztina, Keveházi Krisztina, Boros Ildikó, Radina Dace és Cserta József. Szakály György, Keveházi Gábor és Sterbinszky László pedig balettmesterként vesznek részt a produkciókban.
Duet
Ezt a pas de deux-t eredetileg egy lisszaboni turnéra koreografáltam 1995 augusztusában, ahol nagy sikert aratott a közönség körében.
A Duet-nek most más értelmezést ad az új szereposztás. Érdekes és izgalmas látni, hogyan változik egy darab, ha más emberek táncolják.
Bár ez egy rövid darab, mégis nagyon élvezetes volt dolgozni vele.
A művet a zene ihletése inspirálta és remélem, hogy a közönség is megelégedéssel nézi majd. /Wayne Eagling/
Wayne Eagling Duet című koreográfiáját 1995-ben mutatták be Lisszabonban, majd egy évvel később Hollandiában. A romantikus pas de deux Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájából Izolda szerelmi halálának zenéjére készült. A bonyolult emelésekkel teletűzdelt koreográfia - mely emlékeztet Eagling korábbi munkáira is - kivételesen magas technikai felkészültséget igényel a táncosoktól.
Örvény
Az Örvény című kettőst egyértelműen Philip Glass gyönyörű műve ihlette, amely része az Órák című film zenéjének. Ebben a filmben a három főszereplő nő életét Virginia Woolf, a tragikus sorsú angol írónő Mrs. Dalloway című regényének cselekménye köti össze.
Virginia Woolf kövekkel a zsebében a folyóba ölte magát. Az ő elszántságát, a mélybe húzó örvénnyel való harcát, végül annak feladását szerettem volna érzékeltetni ebben a pas de deux-ben.
De azok számára, akik ezen előzmények ismerete nélkül, először találkoznak a művel egy drámai hangulatú végtelen örvénylést, küzdelmet, lemondást és belenyugvást szeretnék közvetítve. /Lukács András/
Triptichon
Belső indíttatásból kezdtem koreografálni még a főiskolás éveim alatt, és a Triptichon volt az első nagyobb munkám. A darab - melyet 2005. márciusában a Pécsi Balett táncművészeinek készítettem - három nő történetén keresztül mutatja be, hogy hogyan látjuk önmagunkat és hogyan látnak minket mások.
Pécsett a darabot kifejezetten az ottani művészekre komponáltam, ezért a koreográfia nagyon személyes, miközben saját belső énemet is tükrözi. Kollégáim, az együttes táncosai inspiráltak, s ezért az alkotói munka folyamán egymást is jobban megismertük.
Megtisztelő számomra, hogy a márciusi gálán a Magyar Állami Operaház kitűnő művészeivel is együtt dolgozhatok. Lényegesen nem változtattam a meglévő koreográfiámon, ezért az operaházi táncosoknak bele kell illeszkedniük az adott karakterekbe. Mindhárman hozzáadnak valamit a saját egyéniségéből, így remélhetőleg még izgalmasabb és színesebb lesz a mű.
Szeretnék köszönetet mondani Keveházi Gábornak, aki - korábban a Pécsi Balett, jelenleg pedig a Magyar Nemzeti Balett igazgatójaként - lehetővé tette számomra a darab bemutatását. /Góbi Rita/
Éjfél után
Delbó Balázs a Magyar Nemzeti Balett, majd 2005-től a bécsi Staatsoper tagja kitűnő klasszikus művész. Hagyományos és modern szerepei mellett - elkalandozva a modern balett és a dzsessz világába - saját koreográfiákat is készít kollégái és önmaga számára. Éjfél után című művének egy részletét a 2004-es TÁNCPALETTA Gálán mutatta be először az Operaház színpadán. Művében állandó partnere Lázár György, a Magyar nemzeti Balett vezető korrepetítora.
"Mindenkivel történt már olyan, hogy meghallott egy dallamot és az megmozdított benne valamit. Lázár Györggyel 10 éve dolgozom együtt. Bármikor ha leült a zongora mellé és improvizálni kezdett, azonnal éreztem, hogy a gondolataim és a mozdulataim követik a dallamokat. A táncművészetre azt mondják a pillanat művészete, vagyis csak akkor és csak ott születik meg a hangulat, a varázs. A következő előadáson talán egy egészen más atmoszféra keríti hatalmába a nézőt. Ha ezt még megtoldjuk az improvizációval, akkor ez duplán is igaz.
Az ötlet tehát megszületett: miért ne csináljunk egy olyan darabot, amelyben mindkét művész - a zenész és a táncos is - improvizál." /Delbó Balázs/
A Csajkovszkij pas de deux
Balanchine ezt a pas de deux-t saját ízlése szerint, de a szovjet klasszikus kettősöket idéző módon alkotta meg. Csajkovszkij a zenét az 1877-es A Hattyúk tava című balett 3. felvonásához Odile és a herceg pas de deux-jéhez szánta, de végül nem használta. Mivel nem jelent meg a partitúrában, ismeretlen maradt a két koreográfus, Mariusz Petipa és Lev Ivanov számára, amikor színpadra állították a darabot Szentpétervárott 1895-ben.
A zene észrevétlenül feküdt Klinben, a szovjet Csajkovszkij Múzeumban, ahol a new york-i Csajkovszkij Alapítvány rátalált és felfedezte.
A darab világpremierjére New Yorkban került sor a 1960. március 29-én, azóta a világ nagy balettszínpadainak koncertszáma és a legrangosabb balettversenyek versenyszáma. /The Dance Encyclopedia/
