Az első jó hír: megjelent a Subject, a Trafó vadonatúj, ingyenes kulturális magazinja Grecsó Krisztián és Juhász Dóra szerkesztésében, tele mindenféle finomsággal, például Nádasdy Ádám színházi naplójával, Andrew Prinz Trisha Brown-interjújával. Nyilván sokan örülnek majd Nagy Fruzsina és Zoób Kati vallomásának, vagy Bakáts Tibor "csakazértisoptimista" merengésének a civil kurázsiról. Közben gyülekezik a hallgatóság, többségében huszonéves lányok fürtökben, úgy látszik, ők az igazi célcsoport.
Klaniczay Gábor jóvoltából a Szabadegyetem egy igazán érzelmes, zenés utazással kezdődik. Olyan legendákat hallgatunk, mint Bob Dylan vagy Johnny Cash, vissza-visszatérő zenei és szubkulturális divathullámokon ringatózunk. Örökifjú sztárok és nagy újjászületők szívmelengető jamboree-ja ez, és nagyon jólesik, hogy a zenerajongó előadó leggyakrabban elhangzó javaslata: "Hallgassunk most bele ebbe is egy kicsit..." A következő kellemes meglepetés, hogy Bán Zsófia a posztmodern alapvetéseinek intenzív taglalása közben étvágygerjesztőül egy-egy Trisha Brown-videót is mutat a Trafóban a napokban fellépő, világhírű koreográfustól, aki az amerikai posztmodern tánc kulcsfigurája. Nála is hallgatunk zenét, bár a kifejezés ez esetben kissé félrevisz, Cage 4'33 opuszáról látunk egy korabeli videót: egy szakállas férfi ücsörög egy zongora előtt. Anélkül, hogy megszólaltatná, a voltaképpeni művet a környezet zajai és a közönség mocorgása hozza létre.
Kékesi Kun Árpád a zenés színházról értekezik, emblematikus előadások során át vizsgálva a zene és teatralitás viszonyát Peter Brooktól Zsótérig, melyekben a hagyományos operajátszás betonba öntött szabályait a rendezők radikálisan odébb pöccintik. Madarász Iván a zenei múlt újrafelhasználásának számtalan formáján fut végig könnyedén és szellemesen, önfeledten anekdotázik Beethovenről, Muszorgszkijról, Verdiről, de a legjobb története a hétéves Bartókról szól, akinek egy gyerekkori, sematikus zsengéjét meghallgatva minden kétségünk eloszlik, hogy a zeneszerzői kvalitások tényleg fejleszthetők. "Kint van a kotta a Zeneakadémián biztatásul!" - közli az előadó derűsen. Vályi Gábornál, azaz DJ Shurikennél is az újrafelfedezett zenék vannak fókuszban, de ő az elmúlt száz évet pásztázza végig: a véletlenre épülő futurista zajzenétől a szerzői jogokat semmibe vevő lopofónistákon át, (alapítójuk, Oswald például Michael Jacksont játszotta le fordítva), a régi lemezekről kölcsönvett hangminták börzéjéig.
A hosszúra nyúlt, de igazán szórakoztató és informatív Szabadegyetem hűséges hölgykoszorúja a nap végén elégedetten ballaghat hazafelé, és térhet majd vissza jövő héten - remélhetőleg osztódva és koedukálódva -, hogy a képzőművészeti blokkot is abszolválja.
