Az 59. Avignoni Fesztiválon július 24-ig minden éjfélkor látható Nagy József eddigi talán legszemélyesebb előadása, a Last Landscape (Utolsó tájkép), amely a vajdasági művész szerint a Kanizsán eltöltött gyerekkor emlékeiből született önarckép-koreográfia.
A párizsi baloldali lap kritikusa az ütőhangszerek zenéjére egy képeskönyvből kilépő Pinocchio és ólomkatona megelevenedéséhez hasonlítja Nagy szólóját, amelyben a "koreográfus egy életre kelt kihalt tájat fest le".
A gyerekkorba való művészi visszatérés Bob Wilson pár évvel ezelőtti Hamlet-variációjára emlékezteti a kritikust, amely az alkotó számára rejtélyesnek megmaradó fájdalommal teli világról szól.
"Nagy egy lerajzolható tér álmát táncolja el, egy olyan univerzumot, amelyben tiszta képként csak a függőleges és a vízszintes létezik" - véli a Libération.
Az igazgatók meghívására a Franciaországban világhírű vált koreográfus-táncművész lesz az avignoni fesztivál jövő nyári programjának művészeti vezetője.
