A tánchoz nincs szükség sem tollra, sem ecsetre.
Egyetlen eszköz szükséges: az emberi test.
Minden mozdulat tánccal telített. A mozgás maga a tánc.
A tánc a lehető legnagyobb odaadást követeli meg a testtől, a lélektől, és a szellemtől. Csak az igazán elhivatott tud kitartani ezen a sokat igénylő úton. Aszkéta fegyelem formálja a személyiséget és a testet, s az ilyen kitartásnak százszoros a jutalma. Nincs szabadság, mely megközelíthetné a szellemnek a test felett elért uralmát.
Nekünk, Khmereknek a tánc - a legkidolgozottabb formájában - eszköz ahhoz, hogy közelebb jussunk az istenekhez. Így a tánc imává lesz. Nélkülözhetetlen szertartássá válik a világ előremozdításában, felülmúlva önmagunkat isteni és természetfeletti magasságokba emel.
A Tánc Világnapján, a Kambodzsai Királyi Balett táncosai had járjanak közben mindannyiunkért, táncunkkal had erősítsük meg mindenütt a tolerancia nemes gyakorlatát, ami döntően fontos az egész emberiség számára a 2006-os évben!
