"A természetet, melyhez még nem nyúlt kutató kéz, amelyen a kultúra még nem tett erőszakot - ezt látta a görög ember a szatírban, s a szatírban nem látta még a majmot. Ellenkezőleg: az ember ősi példánya volt ő, legemelkedettebb és leghevesebb indulatainak kifejezése, ő, a lelkes rajongó, akit elragadtatással tölt el az isten közelléte, ő a résztvevő, kísérő, akiben megismétlődik az isten szenvedése, a természet szíve mélyéből hirdetője a bölcsességnek, jelképe a természet nemi mindenhatóságának, melyet a görög ember szent tisztelettel csodált. Fönséges és isteni volt a szatír..." - írta Nietzsche: A tragédia születése című művében a szatírról.
A szatír alakja (karaktere) alkalmas arra, hogy kulturális kontextusban lehessen felmutatni a lélek által még le nem igázott test sajátságát. Gergye Krisztián Társulata is erre tesz kísérletet, amikor a 2005-ben, a Trafóban bemutatott azonos című etűd újraértelmezését viszi ismét színre december 17-én, este fél nyolctól a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében.
