A Tünet Együttes 2008 februárjában bemutatott darabjának középpontjában a valóság-elv és az igazság-elv folyamatos konfliktusa áll. Az ebből fakadó szorongás végigkíséri egész életünket, a realitás álarca mögé bújva keseríti mindennapjainkat. Mintha a paranoid szorongás annak lenne az eszköze, hogy a meg nem értett világ véletlenszerű eseményeit jelentéssel ruházzuk fel, és én-központú, értelmes rendszerként érzékelhessük a körülöttünk levő jóval kaotikusabb valóságot. Ám ez a fajta elkeseredett igyekezet a világ jelentéssel való felruházására torzítja az észlelésünket, emiatt nem tudjuk a dolgokat annak látni, amik.
Az előadásban használt real-time videótechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos, Dózsa Ákos, Góbi Rita, Nagy Andrea, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara és Vass Imre mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
