(MTI) - "Szólisztikus feladatokat akartam adni a két szólista, Bacskai Ildikó és Bajári Levente mellett táncoló 16 kartáncosnak, akik alig táncolnak kevesebbet kettőjüknél" - mondta Lukács András.
Lukács András koreográfiája, az Örvény Philip Glass zenéjére készült, és végül ez lett az est címadója is. Glass zenéjére egy pas de deux-t már koreografált a fiatal magyar művész, aki Frankfurt és Lyon után most Bécsben, a Staatsoper balettegyüttesében táncol.
Glass muzsikája évek óta foglalkoztatta, korábban is mindig a zenéből indult ki egy-egy darab elkészítésénél. "Egyelőre nem a történetmesélés a célom, érzéseket és hangulatokat szeretnék kifejezni a tánc eszközeivel, a jelmezekkel és a fényekkel is, színpadra vinni a tánc örvénylését" - fogalmazott a koreográfus.
Az este első száma a Magyarországon jól ismert amerikai, de Európában élő Robert North koreográfiája, amely Schubert A halál és a lányka című művére készült. North koreográfiai változatát 1990 novemberében mutatták be az Erkel Színházban. A most felújított verzió kettős szereposztásában a Lányt Volf Katalin és Boros Ildikó, a Halált Solti Csaba és Liebich Roland személyesíti meg.
North több munkáját - például Entre dos aguas, Trójai játékok, Carmen - Győrben játszották. A Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei rendszeresen vizsgáznak koreográfiáival.
North művét ellenpontozza Myriam Naisy Mahler-zenére koreografált darabja, A szerelem és a lány. Naisy szintén nem először dolgozik a Magyar Nemzeti Balett tagjaival, korábban betanította nekik Az örökkévalóság háromszöge és az Ederlezzi című munkákat, illetve a Mokkát.
A kétszereplős számban a nő egy albumot lapozgat, amelynek egyik figurája megelevenedik - ez az alaphelyzet, amelyet Kozmér Alexandra és Medvecz József, majd Volf Katalin és Solti Csaba bont ki.
Kurt Weill Meddig még című dala élőben Frankó Tünde, illetve Balatoni Éva tolmácsolásában hangzik el, erre készült Krzysztof Pastor koreográfiája. A lengyel táncos-alkotó több nyugat-európai társulatnál dolgozott, most a Lengyel Nemzeti Balett igazgatója.
David Dawson A napfény természete című darabja egészíti ki az estet, amely Max Richter azonos című zenéjére készült. A téma ebben a két darabban is a szerelem, a boldog és különleges pillanatok felvillantása.
