Elnézve a múlt dokumentumait, igen kevesen lehetünk, akik a lengyel táncművészet egyik leghíresebb társulatának, a Poznani Lengyel Táncszínháznak bármely produkcióját láthattuk: az 1973-ban létrejött együttes legutóbb 1982-ben járt Magyarországon, s a Vígszínházban mutatta be alapítójának, Conrad Drzewieckinek három alkotását. A táncos-táncalkotó a városi Stanislaw Moniuszko Opera Balettegyütteséből hozta létre formációját: személye garanciát jelentett a minőségre, hiszen Drzewiecki táncművészként korábban olyan óriások együtteseiben is megfordult, mint Roland Petit vagy Ludmilla Tcherina.
A nyugat-lengyelországi társulat évtizedek óta az ország táncművészeti élvonalában van, nemzetközi hírneve is jelentős, s ezt elsősorban nyitott szellemiségének köszönheti: a nagy öregek hagyatéka méltó kezekbe került. Az 1988 óta - a Párizsi Táncakadémián tanult - Ewa Wycichowska vezette társulat, a Polski Teatr Tanca intenzív külhoni kapcsolatokat ápol, számos vendégtanárral, -koreográfussal dolgozik, s rendszeresen játszik külföldön is. A táncszínház 1992-ben elnyerte az Edinburgh-i Fesztivál Fringe első díját. A társulat számára, saját koreográfusaik mellett rendszeresen készítenek külföldi szerzők is előadásokat: a magyar Juhos István Puttó 2006-ban hozta létre itt Short Cuts című munkáját.
Most Budapesten látható előadásukat, a Farsang és böjt viadalát városukban láthattam, a Poznani Kultúrpalota udvarán, születésének évében, 2002-ben, a kiemelkedő jelentőségű Malta Fesztivál programjában.
A Wycichowska koreografálta, színpompás, karneváli forgatag Brueghel képeinek világát idézi: különleges, lehetetlen formák, rendhagyó jelmezek, váratlan, meglepő fordulatok jellemzik e produkciót, mely Budapesten a Millenáris Teátrumban eredeti formájában, vagyis zárt téri bacchanáliaként lesz megtekinthető. A monumentális előadás, az élő zenei kíséret (a kortárs zeneszerző Zbigniew Lowzyl kompozíciói mellett részletek csendülnek majd fel Purcell és a modern lengyel zene apostola, Henryk Górecki alkotásaiból), az extravagáns jelmezek, az egész, középkorias, vásári forgatag feledhetetlen performansszá áll össze. A farsang és böjt párviadala ugyanis egyáltalán nem vegytisztán táncszínházi előadás. Szerzője bizarr, látványos körmenetekkel, gólyalábas óriásokkal, ceremóniamesterekkel, harsány, attraktív képekben idéz középkort, a játszók közé helyezett posztamensekre beültetett zenészek pedig bódító hangzással telítik meg terüket. Komor és pompás látnivaló, figyelemreméltó spektákulum ez, merész alkotói fantázia, igazi csapatmunka eredménye, melyben koreográfus, zeneszerző, díszlet- és jelmeztervező egyenrangú felekként dolgoztak össze, munkájuk végeredménye pedig valami igazán szokatlan és jelentős, műfajilag nem egykönnyen behatárolható produkció: harmónia és diszharmónia látványszínházi ütközete. Emlékeimben még egy, a Muppet Show stáblistájában hallott mondat merül fel: "dramaturg - az nem volt". Úgy tűnik, itt sem, de a látvány kárpótol a szerkesztetlenségért.
