Pécsi Balett: A Notre-Dame-i toronyőr

Ma már kevesen tudják, hogy a francia romantika egyik legismertebb írója a maga korában szellemi forradalmat robbantott ki; hadat üzent a klasszicizmusnak és a romantika zászlaja alá tömörítette a kor legnagyobb francia művészeit. "A párizsi Notre-Dame" a frissen született romantika egyik - sokak szerint a legnagyobb - alkotása 1831-ben jelent meg, hőse a kívülről torz, ám belülről nemes és széplelkű férfi, Quasimodo, aki szerelméért bármilyen szenvedést vállal.

"A mű esszenciája számomra aktuálisabb, mint valaha, mivel rohanó világunkban az érzelmek és az emberi kapcsolatok egyre jobban visszaszorulnak. A történet négy főszereplőjének sem sikerül megtalálni a szerelmet. Sikertelen próbálkozásaik tükröt tartanak a társadalomnak, ahol a sztereotípiák uralják az életünket, s értékítéletünket felborítják korunk ideáljai. Az alkotásban az érzelmi szálakon keresztül a torz is megszépülhet, a magas intellektum sem elég az élet minden kérdésére választ adni, a naivitás sem véd meg minket a fájdalomtól, és a szépség sem nyitja meg a harmónia kapuját..." /Jurányi Patrick, koreográfus/

Zenéjét szerezte: Weisz Nándor

Rendezte - koreografálta: Jurányi Patrick

Díszlet- és jelmeztervező: Tresz Zsuzsa

Dramaturgiai konzultáns: Németh Ákos

I. szereposztás

Esmeralda: Spala Korinna

Quasimodo: Kovács Gergely Csanád m.v.

Frollo: Vincze Balázs

Phoebus: Szalka Krisztián

Phoebus szeretői: Czebe Tünde, Kócsy Mónika

Katonák: Barczi László, Dóri István, Gallai Zsolt, Lencsés Károly

Nép: Nagy András, Oláh István, Verdes Norbert, Bakos Anett, Balássy Szilvia, Góbi Rita, Lázár Eszter, Sasvári Laura, Ujvári Katalin