Platón Lakoma című dialógusában, az Erószt dicsőítő beszédek egyikében a szerelmi vágy az emberi természet lényegi sajátja, éppen arra hivatott, hogy egyesülni hajtson, kényszerítsen bennünket: ami kettő volt, a szerelemben ismét "egy" legyen. (Zeusz volt ugyanis, aki kettévágott bennünket, s így lett az "androgünoszból", a még egyben lévő "férfinőből" kettő, férfi és női nem. Erről szól ez a mítosz: azért keressük, kutatjuk másik felünket, hogy ismét "egyek" - egészek - lehessünk.) Keressük, kutatjuk az már igaz, de nem nagyon találjuk! Arra ítéltettünk tehát, hogy párban (ketten) legyünk minden kapcsolatban, hogy csak önmagunkban találjunk egységre, férfi és női valónk szimbiózisára? - teszi fel a kérdést Nemes Zsófia, a produkció koreográfusa.
De miről szól a teremtés-mítosz? Jelenthet-e mást az ember teremtése - "Isten képére és hasonlatosságára" -, mint hogy az emberből is csak egy "van", mint Istenből? Miért vagyunk akkor még mindig párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettősségekben? Két "fél" vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen relációban? Vagy az "egész" az mindig az "egy" meg "egy" reményteljes harmóniája? A 2 ME ilyen kérdésekre próbál meg válaszolni a tánc nyelvén.
Azoknak, akik november 30-án érkeznek, igazi meglepetésben lehet részük, hiszen aznap este 8 órakor az előadás előtt nyílik meg a MU Színházban a kiállítás azokból a képekből, amelyet a Páholy Stúdió készített a PR-evolution Dance Companyról. Amikor nem a színpadon, vagy a próbateremben, hanem az utcán, ablakban, vagy éppen elhagyatott romos épületek mellett jelenik meg a mozdulat szépsége.
