2006. január 12., csütörtök 20.00 Millenáris Teátrum
2006. január 14., szombat
A piknolepszia jelenléthiányt, tudatkiesést jelent. A piknoleptikus 'célja' kiszakadni az időből, megbillenteni a megélt világ egyensúlyát. Eredménye a 'távollétben töltött', megbontott idő. Az előadásban H. Purcell zenéje az, ami ezen kimaradt idő keresésére és vizsgálatára ösztönöz, operáiból azokat az áriákat kiragadva, amelyek leginkább az angyalok nyelvén szólnak és a kortárs zenéhez közelítenek, öszeillesztve Ágens "a barokk opera ihlette, a transzcendenst célzó áriáival".
A Purcell piknolepszia nem a hagyományos dramaturgiára épül, az előadás meghatározó létélményeket közvetít. A nézők belépnek a már 'megkezdett', vagy bizonytalan időktől így folyó történetbe, s mikor távoznak, akkor sem a konkrét történetet, hanem a történet érzetét, belső ideáját viszik ki a térből.
1. In Jászay Tamás: A teljesség felé, Criticai Lapok 2003/10-11.
A darabot 2004-ben a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának szakmai kuratóriuma A legjobb alternatív előadás díjával jutalmazta.
Írta és rendezte: Ágens
Koreográfus: Gergye Krisztián
Ének: Ágens, Kiss Viktória
Előadók: Kulcsár Vajda Enikő, Gergye Krisztián, Négyesi Móni, Szabó Csongor
Közreműködik: Stollár Xénia - viola da gamba, Jávorka Ádám - brácsa
Díszlet és látvány: Tasnádi József képzőművész
Jelmeztervező: Béres Móni
Zene: H. Purcell, Ágens
Művészeti tanácsadó: Kulcsár F. Imre
Fényterv: Gergye Krisztián
Smink: Károlyi Balázs
Haj: Varga Viktória
Hangmérnök: Boudny Ferenc
Fény: Totó
Fotó: Szabó Péter
