Jönnek a többiek a nyomotokban, de az első produkció, amelyet századszor láthattak a nézők itt, a tiétek. Nagy szeretettel gratulálok hozzá - mondta Jordán Tamás az évad utolsó Revans előadása után tartott házi ünnepen. Való igaz, az új Nemzeti színpadán a június 5-i, esti előadás volt a századik, de a vendégjátékokkal együtt már százhúsz felé közeledik a produkció.
Szerencsére ez már a harmadik darabunk, ami több mint száz előadást megért, kezdi a beszélgetést a csapat vezetője, Román Sándor.
Lassan egy esztendeje annak, hogy egy interjúban megfogalmaztad, most az a legfontosabb célod, hogy az ExperiDance kilépjen a nagyvilágba.
Igen. Azért kell kilépnünk a nagyvilágba, hogy megtudjuk, mit érünk. Művészileg, emberileg.
Sikerült?
Igen is, meg nem is. Valójában ez nem egy öncélú vágy. Számomra az a legfontosabb, hogy a magyar népi kultúrát mutathassam meg külföldön. A világ tele van fantasztikus dolgokkal. Nagyon sok egyforma, de profin kitalált dologgal. Ahogy látom, a nagyvilág arra kíváncsi, ami nem szokványos, amit nem tud beilleszteni abba a rendszerbe, ami dübörög körülötte. Nekünk eddig annyit sikerült elérnünk, hogy Európában, főleg a német nyelvterületen elfogadtak minket, rácsodálkoztak arra, amit tudunk. És ez jó, erre büszke vagyok.
De a sikerek ellenére, nagy szívfájdalmam az, hogy a produkciónkat nem kezelték magyarnak. Egy új európai stílust láttak benne. Tehát most azt kutatom, hogy abba a stílusba, amit elfogadtak és szeretnek tőlünk, hogyan tudnám beleültetni, hogy mindez magyar. Számomra ez a következő lépés. Tudom, hogy kilencvenkilencről százra jutni sokkal nehezebb, mint egyről a kettőre. Úgy érzem, mi most ebben az állapotban vagyunk. Küzdünk és bízunk.
(eosz)
forrás: www.nemzetiszinhaz.hu
A darabról:
"A cél egy, az eddigieknél látványosabb, monumentálisabb alkotás létrehozása volt." ígérte a társulat az alkotás fázisában. A premieren és az azóta eltelt előadásokon a produkció megméretett és sikerrel - közönségsikerrel vette az akadályokat. A csapat nyolc hónapi megfeszített munkával színpadra állította Ludas Matyi a népi hős történetét áthelyezve azt a jelenkorba egy eddig nem látott, a műfaji kategóriához és az oly népszerű ExperiDance stílushoz méltó változatban.
A produkció alapja, története
Majdnem minden nép, minden nemzet törté-neteiben, meséiben felbukkan egy olyan alak, aki bár nem rendelkezik a hatalom hagyományos eszközeivel, mégis felülkerekedik a nála sokkal erősebb és gazdagabb urakon. Harun al Rasid-tól - Robin Hood-ig minden ilyen hős birtokában van azoknak az erényeknek, amelyek kiemelik őt a többiek közül, és lehetővé teszik, hogy bosszút álljon a szegényeket és elnyomottakat ért minden sérelemért. Fő fegyverük borotvaéles eszük, játékra, nevetésre mindig kész lelkük és nem utolsósorban ravaszságuk, mellyel minden helyzetet képesek a javukra fordítani. Történetünk főhőse, Matyi is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, bár nem ébred tudatára, amíg nem éri őt olyan sérelem, amelyet már nem lehet szó nélkül hagyni. Egy vidám, a szegénység ellenére gondtalan élet, amelyben a legfontosabb szerepet a barátok, a mulatság, a természet és az állatok jelentik, egy csapásra megváltozik, amikor a gonosz hatalom képviselője megfosztja őt egyetlen kincsétől, társától, barátjától, a kislibától. A testi-lelki megaláztatás hatására Matyiban is feltámad a bosszúvágy, és háromszorosan torolja meg sérelmeit, kihasználva a mindenkori hatalmasok szűklátókörűségét, ostobaságát és nagyravágyását. Az őt bántalmazók megleckéztetésének azonban véget vet, mielőtt eluralkodna rajta a bosszúvágy, mivel alapvetően vidám és játékos természete nem tűri a túlkapásokat, és így figyelmeztet minket is arra, hogy bár a minket ért sérelmeket megtorolhatjuk, nem szabad engednünk, hogy uralkodjon rajtunk a harag és a gyűlölet - így maradhatunk különbek azoknál, akik ellen harcolunk, - így maradhatunk emberek. Matyi küzdelme, a játékosság és a humor eszközeivel mutatja meg, mire képes egy kisember a nagyok ellen.
Producer: Vona Tibor
Rendező-koreográfus: Román Sándor
